Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1909

25 is harmincéves a története, de tán sohasem foglalkoztak vele annyit, mint épen napjainkban s remélhetjük, hogy — bár a magyar közoktatásügyi tanács állásfoglalása a vizsgálatok mellett még mindig szilárd — hamarosan jobbra vagy balra dől a sorsuk. A magam részéről leginkább a szülők ellenzését értem a vizsgálatok ellen. Hisz a vizsgálatok mibenlétét és mikéntjét igen sokan csak a napilapokból ismerik, melyek — mint említettem — az iskolai év végének, különösen az érettségi vizsgálatoknak közeledtével ritka gyöngédséggel és szeretettel sietnek a „szorongatott ifjúság" védelmére. Elvből-e, vagy tán csak azért, mert sokkal szimpatikusabb jelenség az elnyomott tanulóifjúság pártjára állani a hatalmaskodó iskolával szemben, mint megfordítva, ki tudná azt megmondani ? ! De elvégre is céljukat érik. A vizsgálatokról festett szívfacsaró képek láttára elszorul a szülői kebel . . . Pedig a vizsgálat semmi egyéb, mint tanulóifjúság számára kijelölt utolsó (nem is ünnepélyes) alkalom, amikor a legszűkebb körű bizottságnak s egymásnak is bemutatják, hogy az előirt ismereteket elsajátították. A gyenge vagy hanyag tanuló számára pedig valóságos mentődeszka, mert utoljára is módot nyer rá, hogy évközi rossz feleleteit esetleges jó feleletével megjavítsa s így legalább kegyelemből a következő iskolai évben felsőbb osztályba felléphessen. Tévesen hiszik a szülők, hogy a vizsgálótokra való előkészület túlságos terhet ró a tanulóra. Az évközben részletekben többször is átismételt anyagot egész májusban s június közepéig folyton ismétlik az iskolában s a vizsgák előtti pár előkészületi nap csupán arra való, hogy ahol az egyes tantárgyakban az év folyamán betegség vagy más ok miatt valamit nem tanulhatott meg a tanuló, azt ez idő alatt a lehetőségig pótolja. Épen azért a jó tanuló nem is fél soha a vizsgálattól, ha pedig az egész évben