Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1909

12 Vegyétek el Istent, a társadalom többé nem egyéb kőhalmaznál, melyet mi sem tart össze, vagy őrült szobornál, mely ellöki talapzatát." És ha csakugyan ennyire külsőséges, fölületes a társadalom élete s az anyagiak hajszolásában s élvezetében merül ki emez élet minden megnyilvánulása, akkor bizonyára igen mélyen, gyökerében rejlik a pusztító kór. A társadalom gyökere, csírája pedig a család. Teljesen értéktelen volna tehát vizsgálódásunk és fogyatékos és színtelen a kép, melyet a mai modern életről akarunk megrajzolni, ha föl nem lebbentenők a családi élet kárpitját is, hogy oda is vethessünk egy tekintetet. Mi is a család ? A társaságok elseje, a legmagasztosabb életközösség, mely közvetlenül az Alkotó kezéből kapta eredetét s ugyanez az örökkévalóság bélyegét is rányomta, hogy időtlen-időkig alapja legyen az emberiségnek. A férfi és nő frigyét szentségi méltóságra emelte s az eskü erejével kötelezi őket, hogy nem ideig-óráig tartó, hanem mindvégiglen való közös életben egymás földi és örök boldogságát munkálják és gyermekeiket is megszenteljék. Ennek a kisded, de tökéletes társaságnak feje, királya, papja a férj. Hivatása, hogy övéinek testi-lelki jólétét gondozza, közöttük igazságot osszon s a házi tűzhely szentekszentjében a mindennapi munka verejtékével örökös, övéit s magát boldogító áldozatot hozzon. A feleség pedig angyala, fénye, melege e kis körnek és gyönge és törékeny létére is nagy mértékben megkönnyíti a férj áldozatát. És a gyermekek? Öröme az anyának, büszkesége az apának, édes célja mindkettőjük életének. Kiválasztvák arra, hogy ne csak az apa nevét, hanem a szülők lelki, erkölcsi, testi kiválóságait is átörököljék s a házi tűzhely melegénél fölnövekedve majdan maguk is értékes tényezői legyenek az emberiségnek. Egy lélek, egy szív, egy test és vér itt férj, feleség és gyermekek. Mindegyik polgára a hazának, tagja egyházának, része