Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1909

tâ a társadalomnak, azonban így együtt a családi körben elkülönített életet élnek, melyet a legbensőbb szeretet melege hat át. Valóságos szentszövetség ez, melyen különös gonddal őrködik az Isten szeme. íme, a családnak gyengén megrajzolt képe az Alkotó tervei szerint. S ha ma ilyen a család, akkor nem kell féltenünk a társadalmat, mert az erkölcsileg erős és egészséges családok egyre újabb rajokat bocsátanak ki az életbe, melyek azután, miként a tésztát a kovász, átés áthatják a társadalom bomlani induló rétegeit s ismét képesekké teszik magasabb életre. Csakhogy szerte hirdetik, hogy épen a család esett legközvetlenebb áldozatául a forrongó társadalmi eszméknek. Hogy az otthon melegét rideg önzés, örökös egyenetlenség váltotta fel. Hogy a férj a napi munka idegölő fáradalmai után nem övéi körében keres pihenést, nyugalmat. Hogy az anya jobban örül divatos öltözékeinek, ékszereinek, mint a gyermekei nevelésével járó édes gondoknak ; hogy a gyermekek lelkéből kiveszőben van a szülők tisztelete, szeretete, az egész csalából az Isten félelme. Pedig a családnak Isten félelmén és szeretetén, tehát vallási alapon kell fölépülnie, ha meg akar felelni magasztos hivatásának, hogy a fölszaporodott ivadékokban szellemileg, erkölcsileg, testileg erős nemzedéket neveljen. Ha a férj papja a családnak, aminthogy annak is kell lennie, akkor ismernie kell az örök törvényeket s a maga és családja életét azok szerint kell berendeznie. A régi nagy nemzetek története élő bizonyság rá, hogy náluk a családi élet vallásos élet is volt s a családi ház egyszersmind templom, melynek tűzhelyén mint oltáron atya, anya s gyermekek váltakozva mutatták be Istennek áldozatukat. Csak a XVIII. század romlott szelleme lopta be a vallástalanság átkát a családokba s először is a férfit ejté meg. A családapa megszűnt övéinek papja lenni, „felvilágosult" bölcselkedővé lőn, ki Isten nélkül