Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1907
4 mázni ; kiki csak azt a tárgyat .szeretné taníttatni, melyből közvetlen haszna van, azt is csak oly fokban és mértékben, amennyire okvetlenül szükséges. Ezen utilitarisztikus gondolkodásmód persze átplántálódik az ifjúság szívébe is, úgyhogy nem egyszer a tanulók ajkáról is elhangzanak az említett kérdések. Tapasztalásból mondhatom, sok gimnázistának nem annyira a tehetségtelenség, mint inkább e lelketlen fölfogás okozta gyászos bukását. Igaz, értékes munkát, melyben lelkünk gyönyörködni is tud, csak úgy végzünk, ha azt lelkesedéssel végezzük. Lelkesedés és erős akarat tölt el bennünket, ha látjuk célunk magasztosságát s tudjuk, hogy az eszközök, melyekkel dolgozunk, hogyan és miként visznek mindig előbbre kitűzött célunkhoz. Azért ez alkalommal, midőn a nagy anyagi áldozatok árán épült új gimnáziumba költözünk, az érdeklődő közönséggel, legelső sorban ifjúságiinkkal a gimnáziumi nevelés célját óhajtom megismertetni. különös tekintettel arra, hogy a gimnáziumi tanterv studiumai mennyiben állnak e cél szolgálatában. A gimnáziumi nevelés célja az, hogy az ifjúnak általános műveltséget nyújtson, vagyis bevezesse az emberiségnek a tökéletesebb felé való fejlődésébe, amint az vallási, tudományos, művészeti, jogi, gazdasági téren végbement. De azáltal, hogy bevezeti az ifjút e fejlődésbe, egyúttal a fejlődés, a kultúra harcosává, még pedig előharcosává avatja. Puskinje, a híres fiziologus szerint az emberiség hármas hathatós vonatkozása által emelkedik mind magasabb tökéletességre. Az egyik a hit, mely által a fensőbb szellemi világ befolyása alatt áll ; a másik a történeti, pragmatikus és művészeti, mellyel az emberiség önmagára hat ; a harmadik az anyagi természethez való vonatkozás. „Egy halandó sincs e háríiTas kapcsolaton kívül és saját kára, ha hitetlenséggel, tudatlansággal vagy tétlenséggel belőle menekülhetni vél.