Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1906

9 szolgálja s energiánkat segít kifejleszteni szenvedés, betegség, pusztítás és halál ellen. A hit addig is, azután is felséges erőt ad. Ember, kicsiny vagy, de bízzál rendeltetésedben !" (Prohászka : Konferencia-beszédek). Akadnak ugyan manap, kik a vallást az iskolából kiküszöbölni óhajtanák s ellentétet emlegetnek, mely állítólag a vallás és tudomány között van. De akik ezt az ellentétet oly fennen hangoztatják, azok többnyire csak a vallás gyakorlati megvalósításának, a vallásos életnek ellenségei, mert ez egyéniségünknek bizonyos önmegtagadásával jár, „a nehézségek az át nem élt eszmékben vannak." Az igaz tudomány terén azonban ezek az emberek rendesen ép oly fölületesek és járatlanok, mint vallásuknak igazságaiban, mert igaza van Baconnak: „A fölületes tudomány Istentől el, de a mélyreható tudomány Istenhez vezet." Az a sokat emlegetett, de tényleg nem létező ellentét onnan van, hogy a tudomány vívmányai egyeseket képzelődőkké tesznek, kik aztán e vívmányokból olyan tanulságokat akarnak levonni, melyek nem vonhatók le. Ez a képzelődés főleg egyes időszakokban ragad el egyeseket nagy mondásokra, melyeket a kevésbé tanultak mindjárt fölkapnak s úton-útfélen hangoztatnak, terjesztenek. Tulajdonképen az ilyen nagyot mondókra vonatkozik Brunetierènek világhírű értekezése : „A tudomány csődje", mert szorosan véve nem a tudomány csődje ez, hanem a tudomány iparlovagjainak csődje. A tudomány maga nem fog soha csődöt mondani, éltető, világító forrás marad az mindig, mint a nap. Nem a modern tudomány igazságai ártanak a vallásos szellemnek, hanem a modern ember elpuhultsága, kényelemszeretete, fölületessége. A vallásos nevelés szükségességét megállapíthatjuk hatásaiból. A vallás már a gyermek szivébe a legmagasztosabb, legszentebb, legtisztább igazságokat és erényeket oltja be. Szívvel-lélekkel tanítja a gyermeket hinni a