Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

46 das Suffixum j in gy und ty verwandeln; wenn das Nennwort selbst zu dem es hinzukömt, in gy und ty sich endiget, oder vor dem d unc7 t kein anderer Consonant im Worte sich befindet". (Csak akkor szabad a j személyjelet gy-\

Te 1 vagy ty-ve 1 írni, ha a névszó, amelyhez hozzájárul, yy-re vagy ty-re végződik, vagy a d és t végső hang előtt nincs más mássalhangzó), pl. rongy-gya, konty-tya, kádgya, bottya stb. Az igék közül ide számítja az sz és v tövű rendhagyó igéket. Az V. kötet 290. s köv. lapjain .J. T. jegy alatti író szerint a helyesírást „amennyire a nyelv természete és alapelvei megengedik, a tiszta és valódi kiejtés szerint kell elrendezni.

1

1 Ezen elvét szem előtt tartván, középutat keres; sok dolgot kifogásol ugyan Tsétsi-ben, de azért nagyjában elfogadja Beregszászi felfogását és hozzá Verseghyét is. Nem ily ingadozó Baróti Szabó Dávid álláspontja, aki Orthographia- és Grammaticabéli Eszre-vételek (Komárom, 1800.) című munkájában, megkülönböztetvén a háromféle írásmódot : hagygya, haggya, hagyja (345. §. 53. 1.), az elsőt Révaival ellentétben legjobbnak, a másodikat zavarónak, a harmadikat idegenszerűnek mondja, noha ezek „magokat legjobb Magyaroknak tartyák és azért is a' nyelvben leg-kényesebbek". Ajánlja az első, tehát kiejtés szerinti írásmódot azon újítás-sal, hogy a kettőzés helyett az illető betű fölé egy vonáskát tegyünk: gy, íy, n, vagy melléje egy vesszőt : gy', ly', n, stb. így aztán — Baróti szerint — az íráson kívül a' nyomtatásbann-is, rövid üdő alatt majd mindenbenn egy-színű Orthographiánk lenne, és pedig tökélletes (37. §. 58. 1.). Mikor 1817-ben a „Nemzeti Muzeum" 3 kérdéséhez egy „tiszteletre méltó Hazafi" azt a kérdést függesztette : „Miképpen lehetne a' Magyar helyes írást (Orthographiât) az egymással ellenkező szokások és önkényes vélemények helyett Philosophiai Princípiumokra