Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

47 építeni ?", az értekezések egymás után jelentek meg, melyek a helyesírás kérdését tárgyalták. Itt találjuk Verseghy könyvét, aki mind a négy kérdésre pályázott „A Filosofiának Talpigazságaira épített Felelet "-ével, melynek negyedik részében ismeretes helyesírási elveit fejti ki. A pályázatot Kolmár József „Próbatétel a' Magyar Helyesírás Philosoph iájára" (Jutalom Feleletek II. kötet, kiadta Horváth István, Pest 1821.) című értekezésével nyerte el. A kérdés felvetése után azt hitték, hogy tudnak kitalálni, vagy megállapítani oly talpigazságot, melyen a helyesírásnak egész rendszerét mint valami alapkövön úgy felépíthetik, hogy azon többé változtatni nem lehet, de nem is lesz szükséges. Általános elv legyen az írásban, mondja Kolmár, hogy úgy írjunk, amint beszélünk. Sokkal jobban, tökéletesebben igyekezzünk írni, mintsem amint beszélünk. Ugy beszéljünk, amint írni tartozunk. Ez utóbbi elv nem állhat meg, mert még eddig nincs sehol, nem is remélhető, hogy lesz teljes-tökéletes kiejtés szerinti helyesírás, a másodiknak csak úgy volna értelme, ha mindenki szabadon érvényesíthetné tudását a helyesírásban, vagyis ha a helyesírás nem a közmegegyezéstől függne, tehát nem jöhet számításba ez a tétel sem, mellyel az első állítását gyöngíteni akarta. Van az írásnak „Formale Principiumja" : oly világosan beszéljünk és írjunk, hogy a hallgató és olvasó minden kimondott vagy leírott szavainkat igazán megérthesse, (18. §.) s ellenkezés írásunkban ne legyen (19. §.) A „Materialis princípiumok" : a szóejtés, az etimológia, analógia és grammatikai pontosság. Hogy ezek közül melyik az első és legfőbb, azon sokan vitatkoznak. Kolmár szerint a grammatikai pontosság a legfőbb vezér, amely nemcsak az etimologiát és analógiát, hanem a nyelvszokást is magában foglalja. Általános elve (a kiejtés szerinti íráselve) mellett felállítja most másik