Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1904

33 bár mindig jogász nemzet voltunk, a negyvenes években még meglehetősen parlagon hevert. Tóth Lőrincet, mint akad. székfoglalójában mondja, az élet komolysága, a körülmények, a megváltozott hajlamok a publicisztikai és törvénykezési pályára s a jogi irodalom művelésére vezették. A harmincas évek ifjúságának lelkét teljesen a Széchenyi keltette reformeszmék foglalták el. Hogy írónkat is erősen lelkesítették a kor törekvései, különösen a törvénykezés reformja s a jogegyenlőség eszméje, mutatják első jogtudományi értekezései : A békebíróságokról (1839.), A kisajátítási törvényekről (1839.), Ajobbágyterliek megváltásáról (1841). Ez időtől fogva a jogi munkáknak hosszú sorát bocsátotta ki, amelyeknek méltatása nem tartozik munkánk keretébe. Nagy érdeme Tóth Lőrincnek ama munkásság, melyet a magyar jogi műnyelv kifejlesztésére fordított. Bár lelkes híve volt a latin nyelvnek, az volt az elve, ami Széchenyinek, hogy élő népnek holt nyelvű törvénykönyve nem lehet. Fogarassy János indítványára tehát az Akadémia elhatározta 1840-ben a Corpus iuris Hungarici lefordítását. Az öt tagból álló bizottságnak, mely Verbőczy Tripartitumának fordításával el is készült, egyik legmunkásabb tagja volt Tóth Lőrinc, aki, miután egymás fordítását kölcsönösen átnézték, végűi az egészet mégegyszer tüzetesen átvizsgálta. Az ügyvédi hivatást mindenek fölött fontosnak tartotta, azért nagy súlyt helyezett az ügyvédség alapos rendezésére. Már 1848-ban írt Ügyvédi állapotok címen röpiratot, melyet később Ügyvédreform című nagyobb dolgozata követett (1856). Ezt a munkáját az Akadémia 100 arannyal jutalmazta. Egyike volt azoknak, kik a jogfolytonosság helyreállításában bíztak. Munkássága tehát oda irányúit, különösen midőn az abszolút hatalom az osztrák polgári törvénykönyvet ránk erőszakolta, hogy az ősi jogok iránt 3