Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1904

19 itallal akarja szerelmét megnyerni. Ellenkezik természetével, hogy a kuruzslónőt el akarja tétetni láb alól, holott az nem is ismerte, árulástól tehát nem kellett tartania. Kevéssé sikerűit az elpuhult, tétlen, ifjú korában elaggott király alakja. Az Akadémia 1836/37. pályázatára Az atyátlan c. szomorújátékát küldötte be, melyet a biráló bizottság tizenhárom versenytársa közt dicsérettel tüntetett ki, majd külön tiszteletdíjat nyert. Mivel hőse a republikánus Rienzi, a cenzúra eleinte nem engedte színpadra vinni, azonban 1845-ben előadták a Nemzeti Színházban. Tárgyát az angol ßuhver Edvard hasonló című regényéből merítette, helyenkint egész jeleneteket megtartott az eredetiből. Angelo, Rienzi apródja, szerelmes Róma hatalmas polgármesterének szép húgába, Irenebe, aki viszont szereti őt. De tart tőle, hogy ismeretlen származása elháríthatatlan akadály lesz. Fölnevelője, az öreg Ursula, tudja egyedül származása titkát, csak arra inti, hogy kerülje Montreal Valtert, a normann zsoldos csapat vezérét, mert az volt családjának átka. Rienzi Montrealban Róma szabadságának ellenségét látja, azért megbízza Angelót, hogy kutassa ki terveit. Angelo elvállalja, hogy boszút állhasson családja megrontóján, másrészt, hogy leróhassa háláját Rienzi iránt. Sikerűit Montreal bizalmát megnyernie, sőt azt is lehetővé tette, hogy Rienzi titokban jelen lehetett azon összejövetelen, hol Montreal indítványára az ő megbuktatását határozták el. Az összeesküvőket elfogták; Montreali lefejezték, a többit azonban szabadon bocsátották. Angelo, midőn a vérpad előtt Ursulától megtudja, hogy Montreal Valter volt az ő atyja, mélyen megrendül, elszakítja a gyöngéd köteléket, mely Irenehez fűzte, s megesküszik, hogy boszút áll Rienzin atyjáért. A mit sem sejtő Rienzi kinevezi őt az őrség parancsnokává. A lázadókkal egyesülve éjjel meg2*