Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1904

20 támadják a podeszta házát. Angelo maga rohan előre és Irenet, aki bátyja ruháját öltötte föl, hogy megmentse, leszúrja. Tévedését csak akkor vette észre, midőn az elfogott Rienzit a vérpadon megpillantotta. Elrohant s megölte magát. Az előbbi drámákhoz képest haladást mutat, de megvannak mindama gyöngéi, melyeket a regényből készült drámákban általában megtalálhatunk. A cselekvényt ügyesen bonyolítja s fejleszti, de hiányzik a kellő egység. Főszemélye tulajdonképen Rienzi, holott a költő Angelót akarta azzá tenni. A másik gyöngeség a jellemek lélektani fejlesztésében nyilvánúl. Angelo végtelen hálával van eltelve Rienzi iránt. Kész érte életét feláldozni, elfogadja a megbízást, hogy Montreal tervét kikémleli. Midőn azonban megtudja, hogy Montreal volt atyja, minden lelki küzdelem nélkül menten véres boszút esküszik jóltevője ellen. Egy rövid pillanat alatt annyira változik, hogy kész meggyilkolni azt, akihez a legbensőbb hála fűzi, kinek huga az ő jegyese oly atyáért, akit eddig nem ismert, akit eddig csak gyűlölt, mert családja megrontójának tartotta őt. Rienzi bukása nem folyik jelleméből. O Rómának önzetlen fia, minden tette hazája jólétére irányúi, éjjeltnappalt feláldoz, hogy megmentse a gőgös nemesség igájától és szabaddá tegye. Ellenben megokolt lett volna bukása, ha egyszersmind gőgös, fenhéjázó embernek festi, amilyen volt később a történelem szerint. Ursula szerepe teljesen homályos. Nem tudjuk, miért nem világosította föl Angelót származásáról előbb, mint épen Montreal lefejezésekor. Montrealban sikerülten rajzolja a keményszívű, erőszakos zsoldosvezért, aki nagyravágyásában Róma fejévé akar lenni. Ámde érző emberré teszi az a gyöngéd szeretet, mellyel feleségét szereti^az a hő vágy, hogy elveszett fiát megtalálhassa. Az kétségtelen, hogy sok hatásos jelenet élénkíti e szomorújátékot.