Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1901

A- w ról, a tengerbe eső Icarusról agyoncsépelt meséket szőni, mint a kéjelgők, az ősi vagyont eltékozlók bűneivel teli könyveket irni? Aki börtönre, száműzetésre méltó dolgokat cselekszik, az van becsben az emberek előtt. íme, a leghitványabb ember, aki végrendeletet hamisított, oly büszkén néz végig a hat rabszolgától czipelt gyaloghintóról, akárcsak maga Maecenas. Vagy ime a nemes asszonyság! Férjét megmérgezte és az emiatt méltatlankodó nép felháborodását megvetve a holtestet félelem nélkül vitetheti a máglyára. Ami gonoszság a vizözön óta történt, az mind bő tárgya most a szatírának. Ha a természet megtagadja, a méltatlankodás készít szatírát ! A keserüsegen kívül a honfinak mély fájdalma is kiérzik ama sorokból, a melyekben leírja, hogy a jött-ment senki, de gazdag patrónus ajtaja előtt a trójai ősöktől származó rómaiak veszekednek a bizonytalan származású koldusokkal az alamizsnáért. Az alamizsna kiosztás után elkíséri a kellemetlen tömeg patronusát a fórumra, ki nem szégyenelte, hogy itt, Apolló és a vezérek szobrai között saját, soha megnem történt dolgokkal teleirt szobrát felállítsa. E sétáról már csak a régibb pártfogoltak kisérik urukat haza a jó ebéd reményében ; de hiába ; üres gyomorral kell szétoszolniok. Az ur asztala azonban tele mindenféle válogatott étellel; amit nyújthat finomat és keresettet a szárazföld és a tenger, az miud ott található. Ez ételek megszerzésére fordított költség egyenlő az ősi birtok értékével. S mégis; nincs, ki e szennyes fényűzést meg merné akadályozni ; nincs, ki meg merné bőszülni ! De jelen a büntetés : a váratlan halál ! A költő, mikor mindezt utálattal szemléli, fájdalmasan kiált fel : minden bűn a legnagyobb tökélyetességben kifejlődve ! És mint valami engesztelhetetlen biró s ostorozó boszu álló kijelenti, hogy egyetlenegy bűnt, egyetlenegy gonosz emtrert sem kiméivé ostorozni fogja a gonoszságot és nem szab határt szatíráinak. így buzdítja magát : használd