Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1901

A- w a'.ok a hatások, melyek a gyermek-ifju lelkületének kialakulására befolytak, helyes, erkölcsös irányúak voltak. Féifikorában a szónoklat tanulásának feküdt neki, hogy elsajátíthassa ama társalgási ügyességet, melyet ma szalonmûveltségnek neveznénk. Ez idétt ugyanis a szónoklás tanulásának nem az volt már a czélja, hogy kiki a közpályán a nemzet szolgálatára tegye magát alkalmassá, mert hisz' minden az uralkodó kényétől, kedvétől függött, hanem hogy modorbeli simaságot sajátítson el. Juvenalis is magáévá tette a beszédbeli ügyességet, de lelkének egyszerűségét, nemességét kora léhasága nem mételyezte meg. Undorral fordult el azon ocsmányságoktól, melyek Claudius és Nero uralkodásának idejét mindenha megbélyegzik és örömmel üdvozelte a jobb koi hajnalhasadását, mely Vespasianus és Titus uralkodása alatt feltűnt az általános romlottság sötétjében. Azonban Domitianus császár kapzsiságával, kegyetlenkedéseivel, erkölcstelenségével újra melegágyat gondozott minden bűnnek. S ezen felháborító állapot adott tollat a már negyven éves Juvenalis kezébe, hogy a szatira metsző ostorával suhintson végig a förtelemben kéjelgők között. De vesztére! Barátok helyett ellenségeket nyert. Élő tilalomfának tekintették, mely az aljas örömök nyugodt élvezetét zavarólag gátolja. És ezért látszólagos kitüntetés ürügye alatt Egyptom végső határaira küldték az ősz költőt, hogy ott az egyik ezred vezetését vegye át. Csalódás az emberekben, fájdalom és kétségbeesés hazája jövője miatt kioltották a nemes lélek életét 80 éves korában távol a hazai földtől. Rövid vázlatát adtuk a két író életrajzának, de ennyit szükségesnek tartottunk költeményeik helyes megértéséhez. Mindkettő kiművelt lélek volt és érzékkel birt a jó, szép és igaz iránt. Mindkettő oly korban élt, mely nem volt anyag híjával a szatira számára, bár Horátius kora nem volt oly romlott, mélyen sülyedt, mint Juve-