Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1901

A- w nalisé. És ha hozzáadjuk, hogy mindkettőt megáldotta a természet költői tehetséggel is, könnyen megérthetjük, hogy miért lett mindkettő szatirikus iróvá. Különben erre vonatkozólag maguknál az Íróknál O ö találunk felvilágosítást, ugyan tréfásat, de nem minden igazság híjával. Horatius ugyanis azért lett költővé, mert a szegénység kényszerítette rá.

1) És hogy szatírákat is irt, erre már nem a szükség, hanem a kedvtelés vitte rá.

2) Juvenalist ellenben költővé az undor tette, mely amiatt támadt Lenne, hogy avatatlan versfaragók léptennyomon döczögős és tartalmatlan verseik felolvasásaival agyonzavarták.

3) Azonban ugyanezen szatírájában megtaláljuk szatirikus iróvá levésének igaz okát is : oly nagy a romlottság, hogy lehetetlen szatírát nem írni ; a családi élet tele erkölcstelenséggel; a jött-mentek vagyonilag íölcsöpörödve lenézik a százados törzsű patricziusokat ; hogy' ne forrna az ember epéje, mikor az üres fejű birák a megdugás mineműsége szerint hoznak Ítéletet, és a vagyonos vádlott más vidéken élvezi a szabadságot, hogy ujabb gazságokat követhessen el. Soh'sem volt a bűnnek nagyobb keletje, mint most! Horatius tehát, mivel kora nem volt oly romlott, inkább az emberi gyarlóságok, társadalmi félszegségek keltette csintalan jókedvből irta szatíráit, míg ellenben Juvenalisnak a gonoszságok miatt támadt méltatlankodása és keserűsége adta tollára a szavakat. Ebben, a szatirairás tn ditó okában leljük meg a két író között a legfőbb különbséget: Horatius az emberek hibáitól, a helyes útról való letéréseiktől mosolyra derítve nevetséges módon rajzolja meg azokat, Juvenalis ellenben koia vétségei, aljasságai miatt felháborodva gyűlöletre méltóknak tünteti fel. Hogy azonban a különösebb eltéréseket is észrevehessülTa két szatirikus között, állítsuk egymás mellé szatiráikat. 1) 2. K. II. lev., 2) 2. K. I, szat., 3) I. szat.