Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1900

22 alig lett volna emberséges dolog, ha a nép nagy része, a fáradalmak s veszélyek osztályrészese semmi jutalmat, elismerést sem nyer s míg a többiek a győzelem s szabadság gyümölcseit éldelik, őket meg a saját vérük diján megváltott állam a tisztségekből kirekeszti vala. Egyébként is a lezajlott harczok romdüledékein mintegy uj rend volt készülőben. így azokra, kiket a viharos évek javaikból kiforgattak, valósággal szomorúság s végtelen nyomor forrása lett volna e világraszóló diadal, melynek országszerte dicsőség s öröm kelt a nyomában, ha ügyefogyottságukon kivül ezután is a polgári tisztségek hijával kell vala lenniök. Végre a gyakorlati következmények szempontjából, épen nem vallott volna államférfiúi tapintatra ha amaz egyre szilajabb s követelőbb tömegnek ellenáll, mely a fegyverforgatásban megedződött és sikereiben elbizakodott. Ily indítékok alapján hozta be Aristides a viszály magvának kitépésére a demokratiát. Különben mindenkoron hatarozott elvek szerint, tervszerűleg járt el. Mily rendületlenül kitartott jónak ismert álláspontja mellett, a többi közt a spártaiaknak adott válasza avagy Mardoniusnak küldött üzenete eléggé igazolja. — A spártaiak ugyanis értesülvén róla, hogy a perzsa vezér az athéni népet meghódolásra s szövetségre akarja bírni, ettől követeik utján az athénieket visszatartani iparkodnak azzal, hogy nekik a háború folyamatában az ő és szövetségeseik ellátását megígérik.*) Ez ajánlatra tehát Aristides tanácsa szerint határozatba ment, hogy „az ellenségnek megbocsátanak, ha (hite szerint) pénzért s kincsekért minden megvehető, ő kelmék persze ezeknél becsesebbet nem ismernek; de annál jobban neheztelnek a spártaiakra, mert az athéniek jelen szorultságát tétlenül nézik, vitézségükről s becsvágyukról-*negfeledkeznek, midőn feltehetik rólunk, hogy mi 1) Herod. VIII. 141. 142. v. ü. Plut. Ar. 8 f.