Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1890

7 előkészítve, hanem be is vezettessék abba, hogy ott önál­lóan mozogni is tudjon ! Ha az iskolai és házi nevelés kellő alapossággal történt, akkor ez legtöbbnyire elégséges, hogy az ifjút önállóságra szoktassa ; de ha ez nem eléggé alapos, hanem hiányos, akkor az iskolai és házi nevelés eddigi eredménye csakhamar eltűnik. A nevelői tekintély hatása t. i. e korban épen azon mértékben fogy, amely mértékben az önállóság tudata gyarapszik. E korban mindenekelőtt az ifjú természetére kell te­kintettel lenni. A gyermekből ifjú lett, ki mindent más szemmel néz, más füllel hall, úgyszólván más érzékekkel érez, mint a gyermek. Növekszik Önállóságban, az erő­kifejtésben nem ismer határt, a szertelen szabadság utáni vágyában nem tűr korlátot, a büntetés csak ellenállásra ingerli ; a gáncs, a feddés csak elkeseríti. Elégedetlen levén a valósággal, képzelő tehetsége új világot teremt, a sivár jelen helyett a jövő ragyogóbb képeit varázsolja eléje. Az ifjúkor átalában a phantasia kora, azért a fő, hogy ne engedjük őt a tétlen álmadozásnak át, hanem képzelő tehetségét szellemi munkával korlátozzuk. Ez annál fon­tosabb, mert az ifjúkor egyúttal a tulajdonképeni tudo­mányos és polgári foglalkozásra való képzés kora; e kor­szakban kell tehát a fiatal embernek jövőjét megalapítani. Minthogy ekkor még életgondokat nem ismer, a legszá­razabb tudománynyal is eredménynyel foglalkozhatik, s szorítani is kell rá becsületérzésére való folytonos hivat­kozás által. Valamely határozott életpályának választása azért oly fontos, hogy erre minden erejét összepontosítsa, míg késő nem lesz. Az ifjúság korszakába esik az átmenet is az erény­vágy bűnre. A serdülő ifjú igazán »Herkules a választó­úton«, mert igazán szabadjára van hagyva, hogy az erényt vagy a bűnt válaszsza, hogy valamely életpályát választva, a társadalom hasznos tagjává legyen, vagy pedig semmit-

Next

/
Oldalképek
Tartalom