Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1890

22 emberré. Amit az iskolában tanult, azt a tapasztalás próbálja ki, vájjon használható-e, vagy elvetendő portéka? s ez által szerzi meg az ember azt az okos ügyességet az akadályok legyőzésében, amit az életben, a beszéd- és tettben nyilatkozó helyes tapintatnak mondanak. De hogy az ifjú a tapasztalásból hasznot is szerezzen, nemcsak sokat kell látnia, hallania, élesen figyelnie, hanem ezek felett gondolkodnia, hogy abból a jövőre a gyakorlati szabályt a maga részére levonhassa Evvel azonban nem azt akarjuk mondani, hogy az ifjúnak mindent magának kell tapasztalnia, s így a saját kárán tanulnia ; ellenkezőleg elég, ha mások tapasztalatát hasznára fordítja és másokon észleli a tévedések vagy bűnök szomorú következményeit. Az iskolából való átlépés az életbe, mint már fönnebb említettük, mindig nagy veszélylyel jár az ifjúra nézve, azért igen üdvös, sőt szükséges, hogy abba mintegy _4pai örökség gyanánt, hathatós elveket és komoly intelmeket vigyen magával, hogy ezeket az élet különböző körülményei között megtartsa, mert sokszor csuszamlósak az élet útjai, amelyeken ezentúl — magára hagyatva — járnia kell. Minél inkább közeledik tehát a szabadság ideje, annál többször ismétlendők, s eléje tárandók azon veszedelmek, amelyek egészségét, ártatlanságát és vallásosságát minden oldalról fenyegetik. Ezen intelmek ugyanazon veszélyek és körülményektől függnek, amelyekbe nemsokára kerülhet, de legalább a következőket kellene minden ifjúnak az életre vele adni : Őrizkedjék a rossz társaságoktól. Az ifjúnak nincs nagyobb veszedelme, mint azon rossz ifjak, akik vagy finom vagy durva módon, de mindenféleképen arra törekesznek, hogy magukhoz rántsák a sárba, amelyben maguk fetrengenek ; akik a vallás és engedelmesség minden kötelékét meg akarják lazítani, hogy őt magukhoz hason-