Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1890

17 halad, ha magát mindenben tökéletesíteni nem igyekszik, hamar elrepülhet agyából az a csekély tudomány, amit az iskolából magával hozott, s haszon helyett igen könynyen terhe lehet a társadalomnak. Az ifjúkort eleve el kell foglalni, hogy ereje el ne kallódjék, annál is inkább, mert amit e kor sajátjává tett, megtartja késő vénségében is ; hisz az öreg kornak nehéz változnia, nincs meg benne az az élénkség, mely a lélekerőt emelhetné, nincs az a lelkesedés, mely őt nagy dolgok véghezvitelére feltüzelhetné, alkalmassá tenné. Az ember munkára született, senki sem élhet tétlenül, mint az állat a vadonban, minden rend és törvény nélkül ; mert az ember társas lény, s mint ilyen, soha sem különítheti el magát egészen, hogy senkire sem szorulva csak magának élhessen. Neki is vannak érdekei, miket mások segítsége nélkül el nem érhet, de ő is köteles arra, hogy másokat is boldogítson, ami munka nélkül nem lehetséges. Ha a munka minden embernek kötelessége, annál inkább kötelessége az ifjúkornak, amelyben a szellemi erők teljes virágzásában legkönnyebben munkálkodhatik jövő boldogságának megalapításán. De hol szerezheti meg az ifjú az élet számára szükséges sokoldalúságot, tudományt és tapasztalást ? Az iskolában csak tehetségeit képezték, hogy ezek helyes alkalmazását elsajátítsa. »Élni, helyesen élni csak az életből tanulunk ;« »az ember csak emberek között válhatik emberré« mondják a bölcsek. A fiatal embert tehát csak a társadalom nevelheti magának hasznos taggá, azért semmi sem volna helytelenebb, mint őt hermetice elzárni akarni azon körtől, amelyben csak az emberekkel való érintkezés tetőzheti be az igaz nevelést. Az ifjúra a különböző emberek gondolkodásmódja, tetteik és ezek rugói még egyszer oly tanulságosak mint másra, épen lelkének és kedélyének fiatalságánál fogva. Az emberek2