Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1890

18 kel és a társadalommal való érintkezés által a gondolkodás nyer folytonos táplálékot és ingert, társalgás által megtanulja legalább gondolatainak és érzelmeinek szabatos kifejezését; megtanulja, hogyan kell az ellenvéleményt felfogni esetleg tűrni, sőt becsülni, s a dolgokat többféle szempontból tekinteni. Temérdek újat lát és hall, amit az iskolában sohasem hallott ; ismereteinek köre naponkint szélesedik, s ezeknek egybevetése, összefüggésbe hozatala által Ítélete folyton erősbödik ; s kell-e ennél hathatósabb önképző eszköz ? Csakhogy erre nézve is áll, ami minden egyéb nevelő eszközre : t. i. mindent a kellő határig, mert a túlzás itt is épen olyan hiba, mint másutt. Ha a fiatal ember folytonosan csak a társaságot hajhászsza, s csak azért, hogy idejét kellemesen töltse, hogy az ott hallottak őt szórakoztassák : akkor inkább árt, mint használ a társaság, mert elvon a komoly munkától s felületességre szoktat. A hallottakon gondolkodni, a látottakat egybevetni, s helyes megítélésre törekedni, ez az ami a társaság mívelő hatását megbecsülhetetlenné teszi. Persze magától érthető dolognak tartjuk, hogy a társaság minden tekintetben hozzá illő legyen. A fiatal ember, mint kiválóan társas hajlamú lény, benső szükségét fogja érezni az egykorú barátok társaságának. És vajmi nehéz itt a szerencsés választás és méginkább az, hogy egy felnőttebb iljút barátkozásaiban is követhesse és utolérje szemünk. Nagy nevelői tisztet teljesítenek valóban a szülők, ha gyermeküket a szív e fontos ügyére is előkészíteni el nem felejtik, s jó idején megértetik vele, miként a valódi barátság az élet egyik főszerencséje ugyan, de nem a szerencse adománya, hanem az erényé ; s hogy a romlottakkal, a közönyösekkel és a jókkal barátkozni : nem egy. Jó az iíjúnak tudnia, hogy a véletlen által, vagy az előnyös helyzet és jótétek