Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1888

26 L. Corn. Merula, Cinna rémuralma alatt 667-ben Jupiter templomában ereit felvágta, életét, mialatt vére az oltáron ömlött széjjel, Cinna és pártjára mondott átokimádságok között lehelte ki. Mielőtt Drusus, Germanicus fia, Tiberius által éhhalálra bebörtönözve, meghalt, midőn lemondott az élet reményéről, azon ünnepélyes átokra fakadt, hogy amiként dühöngött Tiberius menye, testvére fia, unokái és egész háza ellen öldökölve, úgy lakoljon ő maga is, ősei és utódai nevének esvén áldozatul. Egyáltalán a rómaiaknál, ama haragos erő dús teljének megfelelően, mely politikai jellemök alapját alkotta, az átokimádság erejébe és az általa fölkeltett boszuló szellemekbe vetett hitet nem csak a magán, hanem a nyilvános életben is megtaláljuk gyakran rettenetes szépséggel kifejezve. Egyebek közül két tény szolgáljon erre például. Ősrégi római szokás volt, ellenséges városok megszállása alkalmával, ostrom előtt, azok isteneit ünnepélyesen felszólítani a hely elhagyására és nekik Rómában templomot és istentiszteletet igérni. Fenmaradt számunkra még azon kiszólító ének, melyben a római hadvezér Karthágó isteneit a város elfoglalása előtt kihívta ; így hangzik: »Ha isten, ha istennő is, aki a karthágói népet és várost védelmezi, s téged leginkább, aki e város és polgárságának védelmét elvállaltad, titeket kérlek és imádlak s ama kegyelmet kérem tőletek, hogy ti a karthágói népet és várost elhagyjátok, azok székeiből, templomaiból, szenthelyeiből kivonuljatok, tőlök távozzatok s ama népre és városra félelmet, rettegést, feledséget borítsatok, s kiköltözve hozzám s enyéimhez jőjetek, s ami székeink, templomaink, szenthelyeink, városunk előttetek szivesebben látottak és kedvesebbek legyenek, és előttem s a római nép előtt s katonáim előtt álljatok. Ha tehát, hogy tudjuk és megértsük, ezt megtettétek, templomot és játékokat fogadok számatokra.«