Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1888

25 lekednék, az isten maga lesz a boszulója. Átkozott legyen, olvassuk egy romulusi törvényben, a pártfogó, aki véden­cét megcsalja ! átkozott ökreivel együtt, aki a határkövet elszántja, Numának ; átkozott a fiú, aki atyját megüti, Ser­vius király egyik törvényében (Seneca említi : aki atyját megveri, kezei vágattassanak el ; Mózesnél is ott van : aki atyját vagy anyját megüti, halállal haljon meg). Épen így szerkesztették a későbbi u. n. sacratae (elátkozó) törvénye­ket is, száműzve minden áthágóikat. így névszerint a Va­leria-törvény, mely a Tarquiniusok elűzetése után a ki­rálycímet örökre átok alá vetette, és mindenkit, aki Rómában ismét királyi hatalmat bitorolna, ingó és ingatlan vagyo­nával együtt az alvilág isteneinek átkozott el ; így továbbá amaz elátkozó törvény is, amely a patríciusok és plebe­jusok között ünnepélyes esküvel szentesített egyesség után a plebejusi népvédőket a teljes sértetlenség védelme alá helyezte, és aki őket bántalmazta, a földalatti Jupiternek átkozta el, hogy őt büntetlenül üsse agyon, aki akarja, és vagyona jusson Ceres templomának; így végre még a köztársaság utolsó napjaiban is, midőn Caesar meggyil­kolása után M. Antonius ajánlatára törvényt hoztak, mely a dictaturát örökre eltörölte, és mindenkit, aki újra indít­ványozni merné, elátkozott és száműzött. Hogy nagy fájdalom és az élet feletti sötét kétség­beesés pillanataiban az emberek magokat és másokat el­átkozzák, az minden időben előfordul. Livius irja, hogy midőn Hannibal szülővárosa tanácsa által kényszeríttetett Afrikába visszatérni, Itáliából távoztakor önmagának és saját életének elátkozása között hányta magának szemére, hagy seregét, még véresen a cannaei győzelemtől, Róma ellen nem vezette ; és viszontagságteljes életének végén, midőn, elárulva Prusiás által, az ezen esetre készen tar­tott mérget megitta, a szószegő király fejére és trónjára szórt átkozódások között halt meg. Midőn a jupiterpap, 2a

Next

/
Oldalképek
Tartalom