Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1888

25 lekednék, az isten maga lesz a boszulója. Átkozott legyen, olvassuk egy romulusi törvényben, a pártfogó, aki védencét megcsalja ! átkozott ökreivel együtt, aki a határkövet elszántja, Numának ; átkozott a fiú, aki atyját megüti, Servius király egyik törvényében (Seneca említi : aki atyját megveri, kezei vágattassanak el ; Mózesnél is ott van : aki atyját vagy anyját megüti, halállal haljon meg). Épen így szerkesztették a későbbi u. n. sacratae (elátkozó) törvényeket is, száműzve minden áthágóikat. így névszerint a Valeria-törvény, mely a Tarquiniusok elűzetése után a királycímet örökre átok alá vetette, és mindenkit, aki Rómában ismét királyi hatalmat bitorolna, ingó és ingatlan vagyonával együtt az alvilág isteneinek átkozott el ; így továbbá amaz elátkozó törvény is, amely a patríciusok és plebejusok között ünnepélyes esküvel szentesített egyesség után a plebejusi népvédőket a teljes sértetlenség védelme alá helyezte, és aki őket bántalmazta, a földalatti Jupiternek átkozta el, hogy őt büntetlenül üsse agyon, aki akarja, és vagyona jusson Ceres templomának; így végre még a köztársaság utolsó napjaiban is, midőn Caesar meggyilkolása után M. Antonius ajánlatára törvényt hoztak, mely a dictaturát örökre eltörölte, és mindenkit, aki újra indítványozni merné, elátkozott és száműzött. Hogy nagy fájdalom és az élet feletti sötét kétségbeesés pillanataiban az emberek magokat és másokat elátkozzák, az minden időben előfordul. Livius irja, hogy midőn Hannibal szülővárosa tanácsa által kényszeríttetett Afrikába visszatérni, Itáliából távoztakor önmagának és saját életének elátkozása között hányta magának szemére, hagy seregét, még véresen a cannaei győzelemtől, Róma ellen nem vezette ; és viszontagságteljes életének végén, midőn, elárulva Prusiás által, az ezen esetre készen tartott mérget megitta, a szószegő király fejére és trónjára szórt átkozódások között halt meg. Midőn a jupiterpap, 2a