Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1887

17 rendszer, bármily szigorúan vitetett is keresztül kezdetben, mégis magában rejté már a feloszlás csiráját is. A nyert földnek művelése ugyanis nem ritkán kevesbíté a kedvet a háborúhoz, vagy azt legalább is nem fokozta. Ide járult a törekvés a kapott birtokot megtartani, sőt azt öregbíteni s lehetőleg örökölhetővé is tenni. Majd utóbb a hatalmas hűbéresek elég erősnek kezdték magukat érezni a fő földesúrral, saját fejedelmeikkel is daczolni, míg ez utóbbiak a felmerült szükség következtében, hogy maguknak sereget szerezhessenek, ismét újabb adományozásokhoz fordultak, s így napról-napra erőtlenebbek lettek. Képzeljünk még ehhez gyenge uralkodókat s nem kell több okot keresnünk a feudalismus kimaradhatatlan felbomlásának kimagyarázására. Elég szomorúan illusztrálja a mondottakat honi történelmünkben is II. Endre uralkodása. A fejedelem hatalma tehát csökkent, a hűbéreseké pedig erősbödött, s lassan a felségi jogokat is, mint a törvényhozás, igazságszolgáltatás, pénzverés, háborúskodás magukhoz ragadták. A királyi hatalom árnyék lett s csak névleg létezett, valóságban pedig a nagyok kezeiben volt. A népet, mely közvetetlenül tőlök, mint utolsó forumtói függött, saját hatalmuk gyarapítására használták fel. S ha a főúr ellentétbe jött a fejedelemmel, mi természetesebb, minthogy a jobbágy inkább engedelmeskedett közvetetlen urának, mint a fejedelemnek, kit csak névről ismert. így tehát a főúr, hatalma érzetében, csak akkor engedelmeskedett fejedelmének, mikor neki tetszett. Legtöbbször pedig csak nagy kérésre teljesítette azon kötelességeket, melyeket önként kellett volna véghez vinnie. Németországban a fejedelem hatalmát gyengíté még a választás is, mert a trón nem volt örökölhető. Francziaországban már meg volt a trónörökösödés s így lassan kifejlődött az uralkodóház politikája is s a monarchia erősödött. A franczia király jogához tartozott ugyan a 2