Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1887

15 Az egyháziak a pápa engedélyével sok pénzt bocsá­tottak a fejedelmek rendelkezésére, először ugyan szíve­sen , utóbb mintegy a kötelességérzet tudatában. Ilyen adomány volt pl. a Saladin tized, főleg azok részéről, kik a háborúba nem mentek, mi ellen a papok tiltakozása sikertelen volt; sőt utóbb ezt a pápák maguk részére is igénybe vették s pedig oly szigorral, hogy a templomok ékességeiktől fosztattak meg, sőt gyakran a sz. edények is a többet igérők birtokába mentek át. »Azt is bátran állíthatjuk, hogy a papság 200 éven át több pénzt adott ki a sz. háborúkra, mint a mennyin birtokainak nagyobb részét megvásárolhatta volna.« 1 Természetes ily eladások a javak kevesbedését vonták maguk után, de másrészről meg is könnyíttetett azok meg­szerzése az egyház részére, mert a javakat a világiak, sőt a fejedelmek is eladták, csakhogy pénzt szerezhessenek, mi az egyháziaknak, mint fővevőknek lehetővé tette a bir­tokok megvétele által a gyarapodást, mert a készpénz jelentékeny része birtokukban volt. így Róbert az első keresztes háború alkalmával Normándiát testvérének adta zálogba ; 2 Bouillon Gottfried pedig birtoka egy részét a verduni egyháznak adta el, más részét pedig a lüttichi püspöknek zálogosította el. 3 Ezen időben keletkezett a valdensesek felekezete, mely reform munkálata közben megtámadta a keresztes hábo­rúkat is, ami természetes ellenmondást szült, majd vészt hozott az egyházba s harmadfél századdal utóbb a pápai hatalom alászállását eredményezte. Látjuk tehát, hogy a ker. háborúk távolabbi ered­ményei igen különböznek a közelebbiektől, s ha kezdet­ben a hierarchia emelését eredményezték is, utóbb hát­1 Gyurits. * Weiss v. ö. Ribáry Képes Világtört. 8 Heeren.

Next

/
Oldalképek
Tartalom