Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1887

9 A két századon — 1095—1291 — keresztül elhúzódó harczok alatt a történelem számtalan példáit tünteti fel a bátorság-, az elszántság- s önfeláldozásnak. Százezrek s újra százezrek lelték a sz. földön sírjukat, hogy újra más lelkes tömegek lépjenek ürült nyomukba s a nemes tűz folyton magasan lángolt. De fájdalom ! mégis hasztalan volt minden áldozat, melyet a keresztény Európa hozott a nemes ügy oltárára ; betöltetlen maradt a jámbor lelkek imaszerű óhajtása: a szent földet elfoglalva meg is tartani; mert a szent sír, a szent helyek nem lehettek Európáé, nem a keresztényeké ! E tekintetben tehát a kitűzött czélt nem érték el. Oly valóság ez, mely megdöbbent; oly tény, melyben csak az fáj, hogy tény. Hol van tehát az eredmény, melynek varázsa milliók szivét szent lelkesedéssel töltötte el ?.. . Hisz a küzdő hősök készek voltak hontalanok gyanánt a hazát adó nyugatot elhagyni s az ismeretlen keletre nyomulni. ... S váljon mindezen áldozat teljesen megsemmisült?! Hiú ábránd s csalóka báb űzte-e velők csak játékát? . . . Számtalan körülmény működött közre, hogy a főczélt nem érték el. így a keletrómai császár a keresztesek minden alapos reménye ellen sem, sőt saját kárára sem védte s támogatta kellőleg a kereszteseket a mohamedánok ellen, kik pedig őt már csak a szomszédság miatt is fenyegették; s ami segélynek látszott is a görög részről, az sem volt más, mint alattomos fondorkodás. De a keresztesek önmagukban is találhatnak több mint elég okot arra, hogv a sz. földet nem ejthették állandóan hatalmukba. így többször minden útiterv nélkül indultak el, továbbá harczmodorukban a szükséges terv, tapintat s óvatosság nélkül jártak el. Ezért veszett el a népek tömérdek nagy száma, innen a vállalat sikertelensége.