Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1884
11 egyszerűen elbeszélteti : addig ebben a művében szintén felhasznál ugyan egyetmást Chrysippus, Carneades, Panaetius és Epicurus tanaiból, 2 0) de csak azért, hogy ezeknek alapján aztán a philosophia mérlegébe vesse a pogány Róma vallási szertartásait. A műnek tulajdonképi tárgya teljesen római. Éles vizsgálat alá veszi azt a tengernyi babonaságot, a melyek az Etruscoktól mentek át a rómaiak vallási szokásaiba, 2 1)s a mik oly mérvben sohasem kaptak lábra Görögországban ; összegyűjti és meghányja veti a római történelemből és a főpapok évkönyveiből merített csodás eseményeket ; nem fél a kutató és bíráló ész Ítélőszéke elé idézni mindazt, a mit Rómában az emberek szentnek tartottak: a madárjóslást, az istenek szolgálatára rendelt papságot, 2 2) a jövendöléseket, 2 3) csodákat, 2 4) nem kiméivé még a Caesar halálát megelőző állítólagos csodás eseményeket sem. 2 5) Ezekben a könyvekben találjuk egyik első és jelentékenyebb nyomát a rómaiak között a szabadabb gondolkodásnak, midőn egész határozottan tévedést vet a régi kornak szemére s nem átallja nyiltan kijelenteni, hogy a régi vallási szokások csak a népre való tekintetből és az államra belőlük háramló haszon miatt tartatnak fen. 2 6) Aunak a közönségnek a szemében, mely Cicerónak ezt a munkáját olvasta, az ős római pogány vallásnak elkellett vesztenie minden becsét és értékét. Nincs tehát mit csodálkoznunk azon, ha látjuk, hogy az első keresztények Cicerónak ezt a munkáját a „De natura d e o ru m'czi művel együtt a legnagyobb tiszteletben és becsületben tartották és folyvást újabb meg újabb kiadásokról gondoskodtak, azon hiszemben, hogy ezáltal csak az új vallás terjesztése ügyének tesznek hasznos szolgálatot : mig ellenben Arnobius 2 7) az említett két müvet megsemmisítendőnek tartotta s Diocletianus uralkodása alatt a keresztény vallás szent könyveivel együtt ezek is máglyára kerültek. Csakis a keresztények említett becsülésének és buz2 0) De divinat. I. 3—4. - 2 1) U. o. II. 23. — 2 2) U. o. II. 33. — 2 3) U. o. II. 56—57. — 2*)U. o. II. 28. — 2 5) U. o. I. 52, II. 16. — 2 6) U. o. II. 33. — 2 7) Adv. Gent. III. k.