Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1884
10 álló mű ajánlva vau, felesleges bővebben szólani. Hisz mindenki ismeri őt mint bátor, szabadságszerető és mindenféle honfiúi erényekben tündöklő férfiút. Az egész mû párbeszédes, dialogicus alakban tárgyalja a régi philosophusoknak az istenek természetére vonatkozó tanítását. A dialógusnak szereplő személyei: C. Aurelius Cotta, főpap, egy kiválóau éles eszű férfiú, a ki, mint az aca de m i cu s o kn ak képviselője, mindenképen azon van, hogy másokat beszédükben megfogjon, a nélkül, hogy maga valaha saját véleményét határozott biztossággal kinyilvánítaná; C. Velleius Senator, egy ritka vitatkozási képességgel megáldott férfiú, a kit Ciceró E p i c u r u s rendkívül buzgó követőjéül tüntet fel ; végre Qu. L u c i 1 i u s B a 1 b u s, egy, a stoicus Panaetius iskolájában a s toi eus philosophiában oly alaposan kiképzett philosophus, a ki méltán összehasonlítható az e nembeli legkitűnőbb görög bölcselkedőkkel. 1 7) A három legkitűnőbb görög philosophiai iskola e három kitűnő képviselőjének a feriae Latinae alatt tartott állítólagos vitatkozásainál Ciceró magát mint egyszerű hallgatót állítja szemünk elé, a ki a három philosophusnak vitáját hallgatja, a nélkül, hogy véleményszabadságát bármelyikkel szemben feladuá, s akár az egyik, akár a másik vagy harmadik nézetéhez határozottan és feltétlenül csatlakoznék. 1 8) Kevéssel azután, hogy Ciceró ezt a „De natura deorum" c. müvét közrebocsátotta, azoknak pótlására, a mik a nevezett műben hiáuyoznak, kiadta a „D e d i v i n a t i o n e" czimű két könyvből álló munkáját, 1 9) a mely Ciceró összes philosophiai müvei közt legjobban megérdemli, hogy azt Ciceró sajátjának mondjuk. Míg ugyanis egyéb philosophiai műveiben Ciceró úgyszólván mást sem tesz, minthogy a görög philosophusoknak tanítását latinra fordítja s azt a híresebb rómaiak köréből vett egyes nevezetesebb férfiakkal, mint a dialógus szereplőivel, minden különösebb vonatkozás nélkül a rómaiakra ") De nat. deor. I. 6, 15 ; — 1 8) U. o. I. 7 ; — 1 9) De divinat. I. 5.
