Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1882

8 kediiek fölfelé, miközben a hónaljukban képződött ágdudorokat elfödik, ugy, hogy a később erősebben fejlődő ágaknak a levélhüvely alsó részén kell keresztül törniök. Lorabmolioknál az ágképzésre mindenkor egy fölületi sejt szolgál. Ezen sejtben három, egymáshoz harántul ütköző fal lép fel, melyek közvetetlenül hozzák létre a leendő oldalág csúcssejtjét. A magasabb rendű Kryptogamok és a Phanerogamok oldalágai már nem egy sejtből, hanem egy egész sejtcsoportból indulnak ki, melyek a periblema fölületén, vagy néha kissé mélyebben feküsznek s fejlődésük alatt a dermatogén réteget fölemelik. Az ágdudorok képződése különben mindig a levelekhez van kötve, amennyiben ágdudor mindig csak a levelek hónaljában lép fel rendesen egyes, néha azonban többes számban is. Az ily módon keletkezett oldalágak némely növényeknél később kacsokká vagy tövisekké alakulnak át. A tenyészkúp elágazásának különben két fő alapformáját lehet megkülönböztetni t. i. a közalapos (monopodialis) és a villás (dichotomialis) elágazást. Valódi dichotomia csakis a Kryptogam oknál fordul elő, Phanerogamoknál soha. Létrejön pedig olyformán, hogy a tenyészkúp csúcsán két új tenyészkúp lép fel, melyek azután más irányban folytatják a szár hosszanti növekedését. Az új tenyészkúpok által létrehozott ágakat villaágaknak mondjuk, az ezeket létrehozó közös részt, a régi tenyészkúpot pedig alapnak (podium) nevezzük. Ha most már ezen elágazási módnál a villaágak növekedése egyenletesen történik, származik az igazi dichotomia, ha pedig az egyik vagy másik ág növekszik erősebben, akkor a sympodialis elágazási mód jő létre. A sympodialis elágazás kunkor nevet visel, lia az erősebben növekvő rész mindig ugyanazon oldalon van, ha pedig fölváltva fordul elő majd az egyik, majd a másik oldalon, akkor azt forgónak (cicinus) szokás nevezni. A monopodialis elágazásnál a tenyészkúp növekedése nem szűnik meg, mert nem maga a tenyészkúp ágazik el, hanem alatta lépnek fel az új ágdudorok, melyek aztán ismét