Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1876

6 is, midőn valameíV melegített edényből a vízpárák kiemelkednek , s mi azokat gőz név alatt látjuk. Yan a ködnek még egy másik neme is, mely minden város fölött szokott keletkezni; de alulról csak akkor lesz látható, ha kellő sűrűséget nyervén a léget behomálvsitani képes; ellenben a ki nem resteli a fáradságot, s a városnak valamely emelkedettebb helyére jókor fölmegy, az láthatja a szürke, barna, vagy épen fekete ködnek keletkezését és okát mely utóbbi — a fekete köd — azonban csak nagyobb gyárvárosok fölött látható. Ha ugyanis éjjel a lég annyira meghűl, hogy napkeletkor hőrnérséke a harmatpontig száll le, akkor mindazon tárgyak fölött — melyek sok meleget elnyelni s viszont kisugározni képesek — világos ködfátyol terül el; s a mintáz emberek ébredeznek, a kéményekből bodros füstgomoly száll föl a magasba, magával ragadván el nem égett szenet, mely a nedvességet mohón magába veszi, s ama ködfátyollal egyesülve, homályos réteget képez, s mint ilyen az oszlop alakban föltörekvő füstnek akadályul szolgál úgy, hogy az alantibb réteg meglehetős sötét lesz. Mihelyt azonban a fölemelkedő napnak az ereje a viszonyos páratartalmat csökkenti, a sötét köd lassan szétoszlik , a szén pedig finom poralakban leesvén megbarnítja valamint a fehérnemtieket, úgy a házakat is; és minél párateltebb a levegő s minél több a fölszálló füst, annál sűrűbb és barnább lesz a köd is. Képződhetik eme köd este felé is, mely néha oly sürü, hogy a lámpák csak közvetlen közelségben látszanak, s a bérkocsis is nem ritkán kénytelen ülő helyéről leszállni, s hogy utat ne téveszszen, kocsiját vezesse. Eme köd legtöbbnyire kellemetlen szagú, sőt kártékonyán is hat, minthogy a gyárakban kifejlődő mérges gázokkal telíttetik; p. o. Glasgowban konyhasóból nagy mennyiségű szikenyt gyártanak, mely alkalommal a szabaddá vált halvany a légbe emelkedik s a vízpárákkal egyesülve leszáll, s valamint az ember egészségét* ugv a növények lételét is komolyan megtámadja. A harmat és dér. A légben tartalmazott vízpárák néha oly csekély mérvben csapódnak le, hogy a folyamat látliatlan, s csak a tény áll előttünk. Avagy ki ne látta volna, hogy a tiszta csöndes őszi vagy tavaszi éj után a földi tárgyak s kiválóan a növényzet föl ületen a vizcseppecskék, mint megannyi ragyogó gyémántszemek inikép csillognak a vérpirosán kelő nap aranysugarában? eme finom vizgyöngylepel ama jótékony harmat, mely a szom-