Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1858

4 s eleven kerítések körül ismert lármájával teszi figyelmessé az áthaladókat pelyheseinek számára megkezdett fontos munkájára; e közben megérkeznek a még elmaradott többi madarkák is, melyek az előbb érkezetteket már a kiköltésnek elkészült helyein találják. A legtöbb költözködő fajoknál nem vesszük észre megérkezésüket; azonban egy kellemes tavaszi reggelen kertünk bokrosabb helyein sétálván, ismeretes bár a hang, mely üdvözöl bennünket, de az ébredő anyatermészetet először köszönté, s kedves érzelem közt mondjuk el egymásnak, hogy kertünk dalosai az éjjel megjöttek. A kerti sármány — Emberiza hortulana —, a bájdalu zenér meglepve bennünket, a tavali odu s érintetlen hagyott fészkekre ismerve, talán hálából örömdalt zengenek! Kíváncsian dugdozza ki odus rejtekéből jobbra-balra fejét, majd ismét a közel kínálkozó ágra ének közt repül fel, elelkapva a talán épen most repülni tanuló gyenge rovarokat; mert bogárkáink szintúgy ízleni látszanak neki, mint a nem régiben déli Olaszhon vagy északi Afrika kínálta hasonnemü étkek. így tart néhány napig, míg a nő is megjön fárasztó útjáról. Hogy némely madárfajoknál a hím különválva a nőtől távozik el s tér ismét vissza, kétséget nem szenved; az erösebb hímek később távoznak pár nappal körünkből s korábban érkeznek mint a gyengébb nők, melyek az ifjú madárnemzedékkel teszik meg fárasztó utjokat. A megérkezett nőstény hallja hímpárjának ismeretes hangját, találkozik vele, s ez időtől óta kertünk víg madártanya lett, melyben mindkét ivar vetélkedve siet keresni s építeni fészket. Annyi veszélyek közt ha elvész a nőtárs, közönségesen találkozik szintén egy hímétvesztette nő, melyet a megmagánosult hím énekkel hívogat odon kis fészkére, ágról ágra ugrálván előtte, mutatja az utat; ha tetszett az ekkint megismert kis tanya: kezdik javítgatni a családi lakot összesült erővel; de ha a tavai kikölt tollas nemzedék is ez ősi tűzhelyet választá lakásul, — a természet az állatokban sem tagadván meg magát — a túlnyomólag gyengédebb szülői szeretet akkint nyilatkozik: hogy fáról fára kiséri tapasztalatlanabb ifjú tollasait egyik faüregböl másikba röpdösve, keresi számukra az alkalmasnak vélt fészkelési helyet, melyet megtalálván, építéshez fognak, nem ritkán félbehagyván a nagy szorgalom s fáradsággal emelt mesterséges lakot, s ismét újhoz kapnak, míg kiválasztott helyükkel s felépült fészkükkel végre kibékülnek. Hasonlót tapasztalunk a nem költözködő madárfajoknál is, midőn a fészkelés ideje közelget. Megérkeztével e kis vándoroknak, kedvelt tápszereiket is: rovarpetéket, bábukból kifejlett rovarokat s a telet szen-