Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1858

Á madarak s ezek mesterséges fészkei. Tárgya ez évi értekezésünknek talán gazdasági lapban, mint iskolai programm hasábain foglalhatna helyet; de mivel manapon nem oly ritkán látni, hogy egykét osztályt végzett ifjú tanonczaink a szülői háznál elmaradoznak segédkezet nyújtani a talán már mezei munkájában megfáradt s elgyengült szeretett atyának; sőt talán e néhány szerény soraimat egynémely gazdászatkedvelö is kezébe veendi; de hiszem nektek is szép reményű ifjak kedves tárgyú olvasmányt nyújtandók, ha a madarak különféle fajainak hasznáról, s ezeknek megfelelő fészkek mesterséges elkészítéséről röviden szóiandok. Böjtmáshava (Mártius) köszöntött be hozzánk, s első napjai a még szunnyadozó anyatermészetre alig észrevehetöleg ugyan, de már ébresztőleg hatnak. Igaz, még jégpánczél födi apróbb tavainkat, sőt fejedelmi folyamunk, a Duna, sem vetkezé le mindenütt a hideg jégmezet, még hóiepely födi a nemsokára ébredő mezők ezer virágait, melyek csirái még nem éledtek annyira, hogy tőkocsányaik kék, piros vagy nem tudom mily színezetű ékes szirmokkal díszítve emelkednének fel, mint diadaljelek a rájuk halált lehelő tél szigorú hatalmán! de az állatországban már is észrevehetjük hírnökeit az átváltozó természet tavaszié szakának; a figyelmes szemlészt ki nem kerülhetik a vándormadarak megjelent egynémely nemei, melyek nem csak biztos, de kedves hirdetői a telet felváltó kedvesebb tavaszi évszaknak! A tollas téli vendégek néhányai szinte még körünkben mulatnak: a hegyi pinty — Fringilla montana — sétautainkon, a varjak minden ismeretes fajai fagyos mezeinken még károgva szállnak; a búvár —- Mergus — a folyamok megtisztult tükrein űzi bujósdi játékait, szintén nem távozott még nyári hazájába az északi tenger vizeire; de már a partokon a kis fehér billegényt is néha észreveszszük tova szaladgálni, sőt a seregély — Sturnus — bár kisebb csapatokban, szinte ittott a nádasokban szállong; a vadgalambok is elhagyták déli hazájukat, s mezeinken — igaz még ismeretlen s némi bizonytalansággal — repdesnek szerte szét; s igy egymást követve megjelennek szárnyas nyári vendégeink felütni a talán évektől ismert vidékeken békés tanyájukat. A csevegő veréb bokrok 1*