Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1857

Elmefuttatás. (Tájékozásul tanoncainknak). Ausculta, o fili, praecepta magistri! S. Benedictus. „ Ismerd meg magadat, o ifjú!" — Vajmi kevesen vannak mai napon köztetek, kedves tanuló ifjak, kik e nagy horderejű mondat érteményét mélyen szivökbe vésték vala; kik azt ugy tekintenék, mint phároszi fáklavilágot, mely a tudományos kimiveltetés tengerén vitorlázó ifjúnak biztos utmutatóúl szolgálna s vezérfénye csalhatlan sarkcsillag gyanánt: melyet ha szüntelen szemed előtt tartasz, a sülyedéstöl soha nem tarthatsz. Vajmi szép a tanult, a kimivelt elme, s ellenben a miveletlen ember csak annyiban különbözik az oktalan állatoktól, hogy némileg még is gondolkozni tud, ha akar; minthogy szabad akarattal ruházta fel öt is Az, kinek mindenét köszöni minden. De a tudományosság is csak ugy dicséretes, akkor vonzó, eredménydus és üdvös leginkább, ha tiszta, önzetlen kebelben lakozik, mely távol a tévútra vezető ingerek salakos sejtjeitől, a tiszta mézet nem csak magába színi, hanem és főleg takarékosan megörzeni, sőt naponkint s a napnak minden órájában növelni tudja s akarja; mely magát semmi kedvezően ledérkedő csel által félrevezettetni nem engedi; a szent, igaz és szép alapelveire fektetett irányában megingattatni nem hagyja. Ilyen lehetett azon eszménykép, melyet a tiburtini dalnok alkotott, midőn éneidé: „Si fractus illabatur orbis: Impavidum ferient ruinae.

4

i (Horatius 1. III. Ode 3.) Ilyennek kell lenni a tanoncnak is. Sha a pogány dalnok szegénység s nélkülözés által edzeti a harcba menendő, erős testalkatú újoncot: „Angustam, amice, pauperiem pati Rohustus acri militia puer Condiscat;" (Horat. I. III. Od. 2.) í*