Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1857

4 mi katholikus tanárok főleg az alázatosság, szelídség és engedelmesség erényeire intjük a növendék-tanoncot, az örök Igazság amaz isteni példányképére mutatva, ki ámbár már „kezdetben vala" és „általa lön minden", mégis, hogy mindent meghaladó vállalatát végrehajtsa, hogy meghálálhatlan szeretetének nagyszerű áldozatát érettünk a mennyei Atyának bemutassa: „Megalázta magát s engedelmes lön mindhalálig, még pedig a keresztfáni halálig." (S. Pál filipp. irt 1. 2, 8.). — Ha az erkölcstelenségnek pogány ostromlója az istenek iránti kegyeletre inti a gyermeket, az istenek büntetésével fenyegetvén a hanyaglót: „Raro antecedentem scelestum Deseruit pede poena claudo (Hor. u. o.) s a szende erényesség dicsőségét ragyogtatja a növendék előtt: „Virtus repulsae nescia sordidae Intaminatis fulget honoribus mi, kik az isteni kinyilatkoztatás szentesítette mennyei tanok által ujja alakított világ tanodáiban a gyermeket a hit-erényes tudományosság harcosává avatjuk, méltán megvárjuk: hogy az isteni tanok érteménye szerént a keresztény kötelességeknek szentül megtartása érdekében a tanodai növendék legyen sze 1 i d , valamint mennyei mestere az volt: „Tanuljatok tőlem, mert szelid vagyok és alázatos szivü" — úgymond Ö — (Máté 11, 29.). — Méltán sürgetjük a tökéletesbülés szent ösvényét, azt, melyet ugyanazon isteni mester hirdetett: „Legyetek — úgymond — tökéletesek, valamint mennyei atyátok tökéletes" (Máté 5, 48.). Ezen ösvényen jártak a keresztény tudományosság bámulandó csillagai: Jeromos, Ágoston, Krtiszosztom, Vazul, Benedek, Bernát, Ruinart, Mabillon, Montfaucon, Marténe, Bossuet, Chateaubriand, Pázmány, Szepessy, Horváth stb. stb. Méltán sürgetjük, hogy a tanonc példás magaviselete által necsak látszassék, hanem legtitkosabb gondolatai, kívánságai és cselekedeteiben is legyen igazán és őszintén az, aminek magát vallja: keresztény katholikus tanonc. — Lám már Szókratész, a pogány bölcs, midőn kérdenék: hogyan szerezhetne az ember legrövidebb uton jó hírt és dicsőséget önmagának? így felele: „Si curarit esse, qualis videri desiderat." — E gyönyörűen magasztos jelleg nélkül haszontalan minden bölcseség, hiú minden tudomány; hasonló a kis fiú szappanbuborékához, mely pillanatig gyönyörködtet, aztán — — elenyészik; — hagyván néha maga után a tudákosság kábultságából megmaradt nagy elmeürt, melyben