Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1850

A' SZÜLŐKNEK NEVELÉSBEI BEFOLYÁSÁRÓL NÉMELLY ÉSZREVÉTELEK. ^ A. gyermekséggel kezdődik az emberben létező minden tehetség' 's erőnek kimivelése. A' gyermek 's ifjúból lassudan 's fokonként mindent képezhetünk, minek jövendőben az embernek lennie kell. — Belölök vagy erős, ép, értelmes, érzelemteljes és jó; vagy gyenge, beteges, tompa, keményszívű és gonoszt idomíthatni. — Illy nagy befolyása van a' nevelésnek az emberre!" — mondja Becher „Ideen zu einer vernünftigen Erziehung" czimü munkájában. — Ezen szavak a' szülőket nevelési kötelességeik' teljesítésére, minden indokok halmazánál hathatósban serkentik. — A' melly szent foglalatosságukban hogy annál üdv-hatályosban működhessenek, igénytelen észrevételeimet fogadják olly szívvel, milly jó szándékkal én azokat figyelmükbe ajánlom. A' magzatra, fogantatásának első perczétől fogva közvetlenül hatnak anyjának hajlamai, indulatai, érzelmei 's egész életmódja. — Hát midőn e' világra lép az uj polgár? — Tevéketlenségében merőn szülőitől függ; 's a' kik környezik, mind annyi nevelői a' kisdednek. — E' házi körben kapja az első irányt, jót, vagy roszat, — itt fakad számára vagy üdve', vagy boldogtalansága' kútforrása; — 's az ebből merített elvek cselekvényeinek rugói akkor is, midőn köznevelő-intézetbe lépett. Ha az intézet' növendékét azon kivül ferde irányban vezetik gondnokai, veszve minden fáradság! — Az atyailag gondoskodó 's tanintézetek fölött védangyalilag őrködő Fönség halmazhat össze ezerféle üdvös rendeleteket! — a' köznevelök összeszedhetik 's megfeszíthetik minden erejüket, haszontalan minden intézményük! — A'gyermekben megrögzött fonák eszmék tisztára ki nem irthatok soha. Ellenber#, ha a' kis sarjadékba jó gyümölcs' csirája ojtatott be 's helyesen ápoltatik, a' közintézetnek virágos csemetejévé válik és megérik, — csak az átültetés idöelötti ne legyen; a' gyenge növény származása' helyét sínyli még jobb földben is. Akkor is, midőn a' nyakra-főre siettetett merénynek sükere lenni látszatik: ollyan az a' gyenge gyermek' kitüntetése, mint a' korán érő gyümölcs, mellynekszine, alakja van, de íze, illatja nincsen. Még kevésbbé helyeselhető azok' hibája, kik a' még alig járni tudó gyermeket minden áron idegen kezekre bízni igyekeznek, megfeledkezvén, hogy a' szülök iránti bizodalom a' még megfontolás nélküli növendék' szivében nincs meggyökerezve; hogy a' gyengéd érzelem, tiszta szeretet, részvétség és ragaszkodás édes övéihez olly érzetek, mellyek csak a' testvériség' szent kötelékével összefűzött családkörben díszlenek, 's idegen háznál első csirájukban fonnyadhatnak el. — A' szeretett anya, vagy atya egyetlen szava vagy pillanata mélyebben hat a' gyermek' szivébe, mint az uj szülői helyettesek' bármilly ékesszólása. Hosszú időbe kerül ezeknek a' gyermek' bizodalmát megnyerni, hogy miként szülői' cselekedeteit, ugy az ő példájukat is zsinórmértékül tekintse. Igenis , a' gyermekek utánozni szeretnek mindent, de kiváltképen, a' mit szülőiktől látnak vagy hallanak. — Ha a' növekedő sarjadékot nem környezné más senki, mint szülői, szellemi és erkölcsi tekintetben is reájuk ütne. Rajta minden, jó vagy rosz, könnyen fog, 's adott alkalommal bizonyosan kitör. — Bánjatok vele mindig szelíden, szelid lesz; berzenkedjetek vele, 's házsártos lesz; áruljátok el előtte módnélküli félénkségteket, félékeny lesz; mutassatok bátor lelket, 's ö is bátor 's vállalkozni merészlő lesz. Melly anya szerfölötti fényvadászó, pipereasztala mellett üldögél napestig: ennek leánya ne legyen hiu? versenykedni fognak rövid idő múlva a'hízelgő udvarlások'elfogadásában egymással. — Semmi esetre pedig nem várhatják a' szülök, hogy gyermekük jámbor, istenfélő legyen, ha őket soha isteni szolgálatra menni nem látja, soha tőlük egy áhítatos fohászt égbe röpítetni nem látott. — így áll a' dolog anyagi tekintetben is. Melly gyermeket kis korában nem győznek eleget tömni, kitágul annak gyomra, zabáló ember lesz belőle. -— Merő kényesség- vagy kedvezésbül idomtalanul engedik iregni, forogni, nevetséges járáshoz szokni fog; pegyegnek vele selypesen,'s megrögzött hibájává fog válni ez is. Közönségesen mindezekre nézve legszercncséllenebb az egyetlen magzat; az elkényeztetésből ennek jut a' legnagyobb adag. Midőn ront, bont, a' mihez hozzá férhet, mindent, szülői örömkönyek közt mosolyogva nézik az élénk, fürge fiút? valóban sajnálatra méltó az illy gyermek, midőn iskolába mennie kell; a'szegény csak lótni, futni, az egész házat lármájával betölteni tanult; itt szűk helyén csendesen ülni, nem kis kínjára esik. Köztapasztalás szerint az önfejüség kitör belőle nem sokára, 's ha ekkor a' legtisztább szándoku nevelő végtére szigorúbb bánásmódra szorul, ritka szerencse reá nézve, ha hevenyében nem süttetik reá a' kegyetlenség' bélyege, hála' érdeme helyett. — De térjünk át érdekesb tárgyra. A' nevelés' bujtorjános mezején a' legmagasztosb példák' vonzó ereje csak ugy szülend üdvös eredményt, ha józan ész és tapasztalásból merített alapelvek szerint működnek a'szülök, a'nevelőkkel egyetértve. — Mindent, a' mi ide vonatkozik, e' parányi iromány nem foglalhat magában. Neveléstanról irt terjedelmes könyvek' foglalatja éz. Elég itt azt megemlítni az egészből, a' mit minden nevelőnek mindig szeme előtt tartania kell, t. i. hogy a' növendék' testi és lelki, természeti és szellemi tehetségeit első fejlődésükben józan ész'szabályai szerint kiképezni, kimivelni, tökéletesíteni igyekezzék; oda irányozván minden törekvéseit, hogy a' gyermek jámbor és erkölcsös emberré, a' köztársaság' hasznos tagjává fölnevekedjék; tanulván: a' felsöség iránt engedelmességgel, embertársai iránt tisztelettel és szeretettel viseltetni; vágyait, indulatait mérsékelni 's a' sors' mostohaságát nyugodt lélekkel eltűrni. — Ha ezen czél' elérésén sükerrel munkálkodni akaró szülök arra elegendő képességet magukban nem éreznek, a' holmi