Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1915

harmónia fejlődését, mely mechanikus feltételek mellett működik az ész ellenőrzése mellett, úgy, hogy mindinkább az ész kizárólagos fennhatósága alá kerül.

A vallás értékére vonatkozólag — e felfogás alapján — a következőket állapíthatjuk meg. A kozmikus valóságnak előre törő irányú, ténylegesen munkálkodó hajlandóságot tulajdonit, mely összeesik az ember vágyaival.

Ez az irány nem igér semmit, sem jutalmat, sem botlásaink felett érzett szomorúságunkban vigasztalást, hanem táplálja, kierő- siti a hitet, hogy a civilizáció konkrét és specifikus értékeivel a történeti jövőben sikeres célt fog érni. A valóság — ez irány szerint — nem csupán barátságos az ember iránt, de tényleges céljaira nézve is kedvező. Hatalmat ad az embernek utjai megvalósítására.

Ez a vallásfilozófia nem tanít egy legfőbb hatalomról, melynek kénye-kedvétől függ az ember és minden parányi sikerért hálával borul elébe. Hanem beszél egy mesteri alkotásról, mely ott él és munkálkodik az emberben, helyben hagyja reményeit és erőt önt valósitó emberi karokba.

Ez a filozófia nemcsak az ember vágyait, céljait, hanem erkölcsi ítéletét is kierősiti. Az ember nem kényszerittetik, hogy eszményeit a valósághoz alkalmazza, hanem arra, hogy azok mellett kitartson. Serkenti az embert, hogy azokat a célokat, melyek megélhetésében, családja fenntartásában vezetik, munkálja szélesebb kitekintéssel, az emberiség érdekében is.

Ennek az iránynak az előnye, hogy elismeri a valóság értékeit, mint amelyek az ember valóságos, tényleges érdekeire befolyással vannak. Másodszor kiemeli a valóság helyes ismerését, melyre az embernek, hogy helyes irányba munkálhasson, szüksége van. Nem engedi, hogy a szubjektív és képzeleti értékek elhomályosítsák a valóságnak és igaz hitnek fontosságát. Ezzel korántsem akarja a képzelet és szubjektivitás értékét kisebbíteni és nem is akarja az embert megfosztani attól a vigasztól, mellyel mostoha sorsában ily irányú képességei ellátják. De nevetségesnek tartja a vigasztalás keresését ott, hol szükségét feleslegessé tehetjük. Egy vallásfilozófia feladata azért nem a legreményteljesebb hit, hanem a leghihetőbb remény felébresztése.

— 28 —