Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1915
— 29 Az elmondottakból is észlelhetjük, hogy zavar és nyugtalanság sarkalja a modern vallási gondolkozást, hogy a vallás problémájának kielégítő megoldását adja. A nyugalom, harmónia utáni vágy azonban, láttuk, még mindig a hagyományos teológia megállapított tényeihcz vezeti a gondolkozók nagy részét. Még olyan esetekben is, amikor a fejlődés eszméjét beviszik a vallásba, kifeszitett zsineghez kötik a hullámzó folyamatot. (Cardinal Newman). A vallásfilozófia tudománya, úgy, amint azt már tárgyalásunk folyamán is meghatározni próbáltuk, nem köti magát ilyen segítő eszközökhöz. „Kivet a hullámok közé“. Ott él az életnek folyamatában. Nem követi a szkepszis útját, mely a részleges dogma, kijelentés, stb. megsemmisítéssel kezdi munkáját. „Az egészet" felöleli, hogy kifejthesse „az egészet“. Ez az „egész“ nem mást mint egy probléma, melynek feltétele, hogy megoldható és ezért ez az „egész“ feltételesen racionális. Vagy ha most már határozottabban körülírjuk a vallásfilozófiát, azt mondhatnók, hogy e vallásfilozófia az a tudomány, mely tapasztalati utón formulázza azt a racionális princípiumot, (Isten konkrét ideájának keresése), mely minden tapasztalatban megkülönbözteti magát és igy egy egészszé olvasztja össze, a különféle tapasztalatokat. A fejlődési processusban a vallási öntudat fokozatosan bővül és tisztul, mely által Isten ideája, mint az összes tapasztalatokban magát meg- különböz'ető princípium, mind konkrétebbé válik Az értelem ily alapon a vallásfilozófia közvetítésével lényeges szerepet kap a vallásban és ez nagy érdeme a vallásfilozófiának. Mert igaz ugyan, hogy a hit szélesebb körű, mint a tudás s az élet gazdagabb, mintáz absztrakt gondolat, „de a vallás mégsem élhet gondolat nélkül“, gondolatba fel nem oldható, de a gondolatot magába foglalja. A konkrét vallási tapasztalatot helyesen különböztethetjük meg a vallás fogalmától, mely az előbbi reflexiója, de a reflexiót azért téves volna úgy tekintenünk, mint amely szegényiti a tapasztalatot. A reflexió mutatja meg nekünk a vallásban az univerzális elemet, épp úgy, amint a tudomány kutatja a természet törvényeit. A reflektiv vallási tapasztalat pedig annyival gazdagabb az egyszerű hivő vallási tapasztalatánál, mint a természettudomány a laikus ember természetes tudásánál. ✓
