Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1915
— 26 — Az idealizmus neve alatt szereplő irányok közölt is lényeges különbségek mutatkoznak. Az a csoport, melynek jelszava z ideális, reális“, az ideáknak ontológiai érvényességet tulajdonít, az általuk nyújtott kielégülés fokozatának aranyában. „A reális, ideális“ csoport az ideálist végső, metafizikai felfogásában egybehangzónak tartja a valósággal. Hockingprofeszor szerint, amint azt „Meaning of God in Humán Experience“ c. munkájában részletesen kifejti, a valóság van először és csak azután mondjuk, hogy céljainkkal egybehangzik vagy is a valóság írja elő céljainkat és az ember függ a valóságtól, (i. m. 161, 572 1.) Hocking elméletének lényege különben az, hogy a legfőbb ideá’ és a legfőbb valóság azonosak. Mc Tagarttai vallja, hogy a vallási kielégülés csak akkor igazi, ha metafizikai gondolat juttatott hozzá. Vizsgálnunk kell a valóságot, mely szükségeinket megelégi- tette. Istennek csak akkor van értéke az ember előtt, ha ismert Isten. (i. m. 214, 218 1.) Felteszi most már a kérdést, hogy Isten milyen értelemben ismert? Ismerni annyit jelent mint szociálisan ismerni. A természet ismeretében osztom más elmék tartalmát és ismerek más elméket, mint társ ismerőket. „A természet jelenlegi világa, mint egy közös világ ismeretes előttem és úgy tetszik nekem, hogy máskép nem is lehet ismeretes, úgy hogy más tudása, kiegészítő része a természetről való legegyszerűbb ismeretnek is.“ Ez a „más Elme“, mely istenivé lesz, ha azonosítjuk a természet szabályos és állandó rendjével, vallási értelemben csak akkor lesz Isten számomra, ha megbékít engem világommal. Képessé kell tennie minket arra, hogy a legvalóbbat, a. legjobbnak is lássuk. És ez úton mindent tudunk bár, mit tudnunk lehet, a kétségbeesésre sor mégsem kerül, mert a lét tragikumát az Istennel közösen hordozzuk. A tudat, hogy „egymáséi“ vagyunk, minden körülmények között felemelő. Hocking Isten-tanát ha jól fontolóra vesszük, azt tapasztaljuk, hogy Istennek, mint „más Elmének“, „örökké való Elmének“, „a dolgok örökkévaló Rendjének“ ismeretéből, a közvetlen ismerés értékétől eltekintve, csupán az összetartozás tudatának nevelő értéke és a társaság szociális értéke a nyomorúságok között következnek, mint valamelyes előnyök az emberre.
