Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1915

24 —

való küzdelemben, mint symbolumok kifejezésre juttatják az ember vágyait, érzéseit és reményeit.“

Az így formált vallási ideákra jellemző, hogy a legremény- teljesebb kozmikai fogalmakat alkotják. Nem az érték és valóság közötti viszonyról szerzett legvalószínűbb, legszükségesebb tapasztalataink kozmikai analógiái, hanem analógiái azoknak a kiválasztott tapasztalatoknak, melyekben az értékek megőriztetnek. Ez a felfogás igy, a vallási értékeket redukálja, a fantasztikus és költött színvonalára.

Sabotier symbolizmusa, röviden összefoglalható.

Az ideák, melyeket a vallási tudat — a vallásos érzés első metaforájától kezdve, a teológiai spekuláció legel vontabb fogalmáig általában alkot — tárgyukat abszolút pontossággal ki nem fejezhetik és annak tökéletes nyilvánulásaképpen nem tekinthetők.

Ménégoz fideizmusa: Hit (faith) által idvezülünk, tekintet nélkül a felfogásra (belief). A hit, a bizalom, a Krisztus előtti önfeladás dolga.

A „symbolizmus“ név nem a keresztény szimbólumokra vagy tanokra, hanem a teológiai definíciók és meghatározások képletes jelentésére vonatkozik.

A „fideizmus“ nem a keresztény dogmákban való feltétlen hitet jelenti, hanem a vallási értelemben vett, hit általi igazulás tanának a neve.

A kettő közötti különbség, hogy a symbolizmus a teológia formális princípiumát — vallási ismeret alapját és határait — a kijelentés természetét fejti ki, míg a fideizmus, a teológia materiális princípiumát, a Krisztus általi üdvözülés természetét és feltételeit tárgyalja. A kettő találkozik, bár a symbolizmus inkább a vallás filozófiájával, a fideizmus a vallási élettel és tapasztalattal foglalkozik. Mindkettő elégtelennek tartja a teológiában, a puszta spekulativ ítéleteket és az Istenről való ismeret feltétlen követelményével állítja fel az Istennel való önfeladási közösséget.

Sabatier vallásfilozófiája rokon a Kantéval.

Minden ismerésben — mondja — szerepel egy á priori és egy á posteriori elem. Az á priori elem a gondolat természetéből, az á posteriori, a tapasztalatból származik. A gondolat a forrást írja elő, míg a tapasztalat az ismerés anyagát adja.