Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1915

— 23

A materialista, ideálista és agnosztikus világnézettel szemben, mint megfelelőbbet, a maga „Weltanschauung“-ját állítja fel, melyet „krifakai monizmusnak“ nevez.

A második részben a vallási tapasztalat és hit főbb formáit analizálja és arra a konluzióra jut, hogy „a vallás, hit az érték megmaradásában“ (der Glaube an die Erhaltung des Werthes“). Minden érzés, mely fájdalmat, vagy örömet tartalmaz értéket képvisel. így másfajta érték nyilvánul az egoista vágyak táplálásában és újra más azokban az intellektuális, esztétikai és etikai érzésekben, melyek egyéni magunk és érdekeink körén kívül eső személyek és eszmények iránt táplált viszonyainkból ébrednek.

A vallás dolga most már — amint azt Höffding a harmadik részben kifejti — éppen az, hogy az etikai értékek megmaradásában való hitet felébressze. Természetesen, jelentős szerepet juttat a vallásnak ez értékek kijelölésében és meghatározásában.

Annak a legfőbb valóságnak a természetét és lényegét, ki vallási érzéseinket felébreszti és azokra felel, intellektuális tételekben kifejezni nem tudjuk. Költészet az egyetlen, mely a végső létezőt körülírhatja. Azonban, nem szabad azt hinnünk, hogy e költészet tisztán a képzeletben gyökerezik. Ez a költészet abból az örökkévaló szellemi valóságból táplálkozik, mely az individuális elmét inspirálja.

„Tévedés volna azt gondolni, hogy megnyilatkozásaink a végső valóságot illetőleg tisztán „költői“ értékűek volnának. Mert a tény az, hogy a költészet tökéletesebb megnyilatkozása a legmagasabbnak, mint bármely intellektuális (Wissenschaftlicher) fogalom lehetne. Költészet alatt nem valamelyes értelmi és képzel mi megnyilatkozási módot értünk, hanem egy akaratlan, eleven formát, alakot, melyet tényleges, mentalis tapasztalatok, nagy, szellemi izgalom pillanatában, magukra öltenek... Az élet költészete ez, mely munkáink közben gyűl ki; egy szikra, mely akkor pattan ki, mikor az egyéni akarat kovája összeütközik, a valóság kemény acélával.“ (339. 1.)

Höffding ,,költészetében“ az a nagy nehézség, hogy az semmiféle prózába le nem fordítható és így az igazság és szellemi valóság utáni vallási törekvéseket megelégiteni nem tudja. „A vallási ideáknak, ha van valami jelentősége, csak az lehet, hogy a létért