Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1915
— 19 — zelemre. Ez a tudat azonban igen különböző formában jelentkezik. Istenről való tudatunk sokszor oly közvetlen, oly élénk, akár az emberről való tudatunk, úgy, hogy az emberi szellem közvetlen érintkezik az istenivel. Legtöbbször azonban és az emberek nagy részéből hiányzik ez a közvetlen tudat. Egy kevésbbé világosan felfogott hatalomban való hit él pusztán bennünk, mely még is elégséges arra, hogy megtartsa az akaratot és megváltoztassa az életfelfogást. (V. ö. W. James: The varieties of religious expe- rience.) A teizmusnak ez a formája személyi felfogás, hit valamely közel és jelenlevő magasabb erőben — nem az universumról alkotott filozófiai elmélet. Ha valaki azonban elfogadja ezt a hitet, ez a hit egy új világot mutat meg számára és amint arról a világról gondolkozni kezd (mert szükségképpen kell, hogy gondolkozzék) azonnal elméletet állít fel az universumról. A teizmusnak ez a két módja, úgy a filozófiai, mint a vallási, egy irányba tör, hogy elérje a keresztezés pontját. A filozófiai elmélet teizmusa az ember aktiv és emócionális magatartását mozgatja meg, a vallási tapasztalat teizmusa sajátos világfelfogást akar teremteni. Különös volna, ha mégsem találkoznának. Ez az eset azonban csak akkor következhetnék be, ha a vallás tisztán a személyes tapasztalat dolga volna és semmi befolyást sem gyakorolna az ember világfelfogásának kialakulására, vagy akkor, ha a teiz- mus pusztán filozófiai elmélet volna, mely hidegen hagyja a képzeletet és nem érinti a cselekvés forrásait. A nemtalálkozás lehetősége még sincs teljesen kizárva. A vallás nem sokkal több, mint emócionális tapasztalat és az alany az élet rejtélyeiről könnyen elfordíthatja teljesen a szemeit. Másfelől a teista feltevés, propozició oly szigorúan intellektuális korlátok közt tartható, hogy az életre semmi befolyást nem gyakorolhat. Valószínű innen van, hogy a két irányzat találkozik ugyan, de állandóan harcban áll egymással. A keresztény teológia története pedig — mondhatnék — e két irány inkárnációja. Éppen az ellentét élesebb kiváltódása eredményezi a változást, melynek során a teizmus két irányzatának helyét a teológia két ága, a naturális és kinyilatkoztatott teológia foglalja el. Az ész és a kijelentés 2*
