Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1915
18 — béri tapasztalat egy speciális csoportját, a vallási tapasztalatot veszi vizsgálódás alá és fokozatosan, nyomról-nyomra haladva, emelkedik fel Isten fogalmához, valamint az ember hozzávaló viszonyának megértéséhez. Ez az eljárás annyira jellemző a vallásfilozófiára, hogy más tudományokkal azonos kérdések vizsgálásánál is megőrzi sajátos, önálló jellegét. Találunk azért ma is gondolkozókat fölös számmal, kik a vallásfilozófiának, mint tudománynak szükségességét nem látják megokoltnak, ha a vallás filozófiai értelmezését megengedhetőnek is tartják. Egyszerűen utalnak a keresztény teológia filozófiai megállapításaira, mint amelyek minden kérdésre kielégítő feleletet adnak. Úgy, hogy szinte kényszerítve vagyunk röviden a keresztény teizmus lényegesebb pontjain áthaladni, hogy azzal szemben is rámutathassunk a vallásfilozófia specifikus munkájának fontosságára. A teizmus álláspontjára két különböző úton jutott el a fejlődő, gondolkozó emberiség. Az egyik a tisztán filozófiai út, amint a teológia általában Aristotelestől indul ki és spekulativ, elméleti alapon igyekszik Isten fogalmát megérteni. Keresi egy inteligencia nyomait a világ rendjében. Elveket követ, mint a kauzalitás elve s a részleges ismeretéről áttérve az egész ismeretére dolgozza ki egy tökéletes lény ideáját. Konklúzióit, az ismert teleológiai, kozmológiai és ontológiai bizonyítékokkal támogatja. Egy tisztán filozófiai elmélet, mely előáll azon fogalmak bírálatából, melyek alapján a dolgok külön-külön és egészben történő megértése és kifejtése lehetséges. A teizmusnak ez az útja, tehát tisztán intellektuális érdekeket szolgál; az ész érdekét, hogy az a valóság összhangzó nézetét elérhesse. A teizmus másik útja a vallási út, mely szellemi tapasztalatokból indul ki. Az emberben felébred az értelem és bővülni kezd. Tapasztalja a széthúzást, a különbséget saját természetében és az élettel szemben tanúsított magatartásában. Főikéi benne az összhang utáni vágyakozás és az utánna való törekvés folyamata alatt előtűnnek a vallási tudat legszembetűnőbb vonásai. Tudatára emelkedik egy más, az övétől különböző szellemi hatalomnak, kiben bizhatik, aki kibékíti őt a világ céljaival és erőt önt bele a győ-
