Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1915
15 — az, hogy szupranaturális ismeretek szerzésére törekszik, aminek a lehetősége azonban sehogy sem látszik valószínűnek. Ily irányú tevékenysége nem is ígérne elfogcdható eredményt. A vallási érzés azonban meg van, annak tényét, fontosságát meg nem tagadhatjuk. Ez a meglevő vallási érzés pedig, mely minden emberben felébred egy kinyomozhatatlan hatalommal szemben, mint sajátos világában vezet egy, a phenomenális világon felül álló transcendentális birodalomban. Ennek a világnak a határáig elvezet az ész, ha azonban tovább akarunk menni és ebben a világban határozott ismereteket kezdünk keresni, sem a tapasztalatnak, sem az észnek nem vehetjük hasznát. Vannak teológusok, kik erre a transcendentális világra vonatkozó definícióknak és részletes propozicióknak, dogmágnak légióit sorakoztatják fel. Szisztematikus pontossággal adják elénk az abszolutum személyiségét, benső természetét, a végeshez való viszonyát és követelik, hogy ezt az úgynevezett pszeudo tudományt a tapasztalati tudományokkal egy sorba helyezzük. „A végtelent mérik, a véges mérlegében.“ Ezen az úton tehát hiába próbálnók a vallási filozófia feladatának megértését, sőt a szükségességét sem foghatjuk fel. Pedig már most kijelenthetjük, hogy a vallásfilozófiának mint tudománynak, külön helye van a tudományok sorában. Van sajátos módszere és célja és munkája szügségszerű. Ideje ezért, hogy tisztázzuk ennek a — mondhatni — fiatal tudomány hajtásnak a genezisét és specifikus hivatását. Pfleiderer (Religionsphilosophie; Bevezetés) a vallásbölcsé- szetet, a név tágabb értelmében véve, úgy amint az minden vallási tárgyú reflexiót magába ölel, magával a filozófiával tartja egykorúnak. Nem csak, de ez alapon minden filozófia gyökerének is tarthatjuk, amennyiben kezdetben minden nép spekulációi vallási természetűek voltak. Ha azonban szőkébb értelemben vesszük a vallásfilozófiát, asszerint, amint magyarázója, rendszeres, tudományos kifejtője annak a fenomena összességnek, mely az ember életében a vallást alkotja, úgy tekinthetjük, mint a filozófia legfiatalabb hajtását. A vallás filozófiai értésének — szerinte — két feltétele van. Először is szükséges, hogy a vallás a tapasztalatban függetlenül adva legyen, szétválasztva a társadalmi és állami élet más termé-
