Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1914
— 86 — használható lesz. A főhatóság elnökségével és a jószágfelügyelőséggel megállapodtunk tehát abban, hogy ezeket használatba fogjuk venni. A konviktus és internátus elhelyezése céljából érintkezésbe léptünk Jámbor Mihály táncmester úrral, mint a városi vigadó (redout) emeleti részeinek bérlőjével s a városi tanács engedélyének megnyerése után létrejött közöttünk a megállapodás, mely szerint tőle az általa bérelt vigadói helyiségeket egy évre, 1914 okt. 1-től 1915 szept. 30-ig bérbe vettük. A vigadó helyiségei évtizedeken keresztül nem voltak gondozva, karban tartva. Árnyékszéke régi rendszerű, pöcegödrös. Aggódtunk, hogy tanulóinkat ilyen körülmények között járványos betegségek nem fogják megkímélni. Folyamodtunk a városi tanácshoz az árnyékszékek viz- öblítéses rendszerűvé átalakítása iránt. A tanács a már előzőleg elrendelt minden irányú takarékosság okán megtagadta kérésünket. Az összes helyiségeket ki kellett takaríttatnunk, ajtókat, ablakokat, kemencéket rendbe hozatnunk, mindez pedig a mozgósítás miatt megfogyott munkaerővel sok időbe került. Szept. 14-én végre jelenthettem az igazgatóság ülésén, melyen a főtisztelendő püspök űr, a főgondnok és mindkét felügyelő gondnok úr is résztvettek, hogy minő eredménnyel intéztem a dolgokat. Az ülés előterjesztésemet mindenekben helyeselte és elfogadta s minthogy a javítási, átalakítási és tisztogatási munkák még nem haladtak kellően előre, az iskola megnyitására úgy határozott, hogy a beírás, valamint a vidéki tanulók javitó, pótló és felvételi vizsgálata okt. 5—7. napjain, az év ünnepélyes megnyitása pedig 8-án reggel 8 órakor a templomban legyen. E határozat értelmében a vizsgákat^és a beírást még a kollégiumi épületben tartottuk meg s okt. 8-án megkezdettük az ünnepélyes évnyítás után 9 órakor a régi kollégiumnak már 14 év óta elhagyott helyiségeiben a tanítást. Első gyűlésünk az új helyiségben okt. 11-én volt. Új helyiség ez, pedig mindnyájunknak jól ismert, egykor kedves régi kollégiuma! Elődeink buzgóságáról, sok nemes küzdelméről és a magunk boldog gyermek- és ifjúkorának kedves emlékeiről beszélnek a falak, melyek közül meghatóban s mégis oly büszke örömmel költöztünk el másfél évtizeddel ezelőtt; meghatottan, hiszen száz esztendő történetétől
