Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1914
— 87 — búcsúztunk; büszke önérzettel, hiszen egy biztató nagy jövendő hatalmas ígérete gyanánt emelt palotába mentünk. Ki gondolta volna, kinek jutott volna eszébe a búcsú pillanatában, hogy nem is olyan hosszú idő múlva egy nagy világháború hullámzása és förgetege ki fog zavarni kényelmes otthonunkból s visszaűz olyan régi épületnek egy harmadrészébe, amely már 3—4 évtized óta egészében sem felelt meg a tanítási és egészségügyi követelményeknek? Hazafias készséggel adtuk át kollégiumunkat dicsőséges harcokban megsebesült katonáink részére — jegyzi fel első ülésünk jegyzőkönyve — és most mégis az a legforróbb kívánságunk, hogy ne sokáig maradjunk itt, hanem a nagyszerű harcokra minél előbb következzék el az áldásthozó béke és mi a magunk helyiségeiben folytathassuk munkánkat édes hazánk és az egyház javára. De nemcsak a külső elhelyezkedésben, hanem a tanárok és tanulók létszámában is mutatkozott a háború hatása. A julius 20. határidőre bennlakó tanulóul felvételre jelentkezett 207 gimn. tanuló és 17 egyetemi hallgató. Részben az . iskolai év megkezdésének bizonytalansága, részben a vasúti közlekedés zavarai, a távollakó szülőknél a háborús aggodalmak, részben pedig a felsőbb osztályos tanulóknál a katonai szolgálatra való önkéntes jelentkezés és belépés nv'att a beiratkozott tanulók száma a múlt évihez képest 30—40-nel apadt. E körülményekhez járult még az is, amin a legjobb igyekezettel sem tudtunk segíteni, hogy a városi vigadónak lakásra — lefokozott igények mellett — berendezhető öt helyisége állott csak mindössze rendelkezésünkre, amelyekbe az unitárius vallású tanulókat is csak zsúfolva és aggodalmak között tudtuk elhelyezni; a nem unitáriusoknak sajnálatunkra nem tudtunk helyet szorítani, így történt aztán, hogy némely más vallásu tanulók — akik évek óta internátusunknak tagjai — vagy általában nem iratkoztak be (más városokba mentek), vagy pedig künn a városon egyeseknél kellett lakásba és kosztba elhelyezkedniök, ami rendes körülmények között is sokkal drágábba kerül, de most a háború okozta általános drágaság miatt szinte elviselhetetlen terhet rótt a taníttató szülőkre. A bennlakásra jelentkezett egyetemi hallgatókat hely hiánya miatt szintén nem tudtuk felvenni, ami kezdetben baj volt ugyan,
