Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1914
76 — lességtudattal s az ifjúság szeretetével végzi a mindennap munkáját, mely gyönge fizikai erejét napról-napra jobban igénybe veszi. De lelke ki-kivágyik a tanterem szűk falai közül oda, ahol az irói babér terem. A bomladozó, bimbózó gyermeki lelkekkel való társalgás után pihenésül odavágyik az örök forrásokhoz: a nemzeti lélek revelatioihoz, Petőfihez s Goethéhez s megtelik azzal a gyermekien vidám, szinte naiv világszemlélettel, amely minden sorscsapás mellett is derűvel sugározza be életét, azzal a bizó hevülettel, amely az élet szakadékai és fogyatékosságai mellett csak a verőfényes utakat látja meg., amely nem különböztet pepecselő gonddal a valóság és ábránd, az elérhető és elérhetetlen között. És szinte a gyermeki hit és bizalom csalatkoz- hatatlanságával él ebben az ő megszépített, hibáktól és tökéletlenségektől mentes világában, melyben a vágy, a kívánság a való helyét foglalja el s melyből csak derű és rózsaszín mosolyog reá. Ez a művészi, ez a bohém, ez az ideálizáló világfelfogás, ez takarja el előle a valóság képeinek rút és durva vonásait. 0, azok a mélytüzü szemek! Ó, azok a beszédes, lelkes ajkak! Hányszor adtak bátorítást csak e háborús év csüggedései és szorongattatásai között is csüggedő lelkűnknek ! Hányszor emelték reményünk fáradó és lankadó szárnyait! Gyönge testtel, de mindig csak hinni, mindig csak bízni tudó lélekkel ő is vívta itthon e világháború csatáit s bizony nem az ő tervein, nem az ő számításain és reményein múlt, hogy ez a háború oly sok magyar életet, oly rengeteg értéket semmisített meg. Ó, hogy megrajzolta képzelete a nagy, egységes, hatalmas magyar nemzetet és birodalmat a négy folyó és a sárga kalászokat ringató magyar róna tájain ! Büszke magyar lelke csordultig megtelt nemzeti önérzettel, mikor ennek a fajnak dicső erényei és harci jelességei a háború folyamán újra fel-feltündököltek. S mily boldog volt, mikor arról beszélhetett, hogy a külföld mily irigységgel beszél ennek a magyar földnek kimeríthetetlen gazdagságáról! És szóljak-e arról a nagy és értékes szolgálatról, melyet a magyar lélek és magyar szellemnek a külföldön való ismertetésével a magyarságnak tett? Nagy németországi s legutóbb már angol és amerikai lapok és folyóiratok előzékenyen közölték cikkeit, melyekkel Magyarországnak annyit használt, hogy ez most talán még meg sem becsülhető. A magyarság hírét-nevét, a magyar név
