Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1914

— 17 —

becsületét és fényét a külföldön is terjesztette és bizonyára nagyobb sikerrel és nagyobb elismerést szerezve, mint itthon.

Ezért nagy a mi veszteségünk s ez a veszteség: erősen meg vagyunk győződve, nemcsak a miénk, a mi iskolánké, a mi kicsiny egyházunké, hanem a magyarságé is.

Drága barátunk, emléked élni fog közöttünk, pihenj csendesen, Isten veled !

* * *

Barabás Ábel 1907-ben családot alapított: nőül vette özv. Csiky Antalné nevelt leányát, Matildot, akivel szép, boldog életet élt. Frigyükből egy kis fiú származott, a most négy éves Lacika.

1903 óta tiz tanulmányi utat tett, két ízben a Vallás-és Köz- oktatásügyi Minisztérium, egyszer az unitárius egyház segítségével. Minden tanulmányi útja, egynek kivételével, Németországba vitte, leginkább Wcimarba; kisebb utazásokat tett tanulmányi utjain kívül is Olaszországban, Dalmáciában és Boszniában.

A mai nagy idők egészen hatalmukba kerítették lelkét és megszólaltatták benne a költőt. Eddig csak műfordításai árulták el költői tehetségét. Nietzsche költeményeinek teljes fordítása is meg van hagyatékában. A mai idők ihletére fakadt költeményei Háboríts szonettek címen jelentek meg a Franklin Társulatnál. A Petőfi Társaság is bemutatott többeket közülök egyik felolvasó ülésén. Sajnos, hogy az elismerésnek belőlük sarjadzö koszorúja már csak a költő kihűlt halántékaira borult.

Barabás Ábel gyönge egészségét szinte megcáfolva, végezte ez évben megsokasodott teendőit. Csak május elején verte le nem is régi és most már halálossá vált betegsége, a gyomorfekély, hanem egy új kór, melyre a pihenésből és a megfelelő kúrától mindnyájan gyógyulást vártunk. Öreg szüleihez ment falura; de nyugtalan lelke nem engedte pihenni. Kúráját félbeszakítva, hazatért s ekkor lépett föl újra régi baja.

De még mindig reméltünk. Maga is hitt felgyógyulásában.

Pár nappal halála előtt annyira jól érezte magát, hogy aggódó tanítványait megnyugtatta:

— Hétfőn ott leszek az érettségin.

Nem lett ott. Junius 6-án éjjeli 1 órakor elhunyt. A halál könyörtelenül lesújtott reá és fájdalmat hozott reánk, intézetünkre,