Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1914

— 75 —

Ebben a tudatban nyugtasd meg a bánatos özvegyet s engedd, hogy a viszontlátás édes reménysége világítsa meg csalódott lelke éjszakáját. Légy gyámola az árván maradt kis fiúnak s add, hogy benne is növekedjenek nagyra azok a lelki értékek, amelyeket az édes apa halálával elveszítettünk. A megtört szülőknek, a gyászba borult testvéreknek add értésükre, hogy nem a véletlen munkája ez, hanem az az isteni erő működött, amely most virágokat fakaszt, majd pedig lombokat hervaszt. Az iskolának adj tovább is meleg szivű tanárokat. Magyar hazánknak pedig hozzá hasonló lelkes fiakat, kik, ha a kard erejével nem szolgálhatnak, a toll hatalmával segítsék győzelemre a mi igazságunkat.

Az elköltözött halott testet nyugtasd meg a föld ölén, a nemes léleknek adj üdvösséget az örökkévalóságban. Ámen.

* * *

Amig éltél, szeretetünk, nagyrabecsülésünk és igaz barátságunk vett körül. Mélységes, fájó részvétünk kisér sírodba s képedet lelkűnkbe zárva, az emlékezet angyalai fognak őrködni fölötted. Te aludd tovább szép álmodat, amelyet többé e földi élet kicsinyes gondjai zavarni nem fognak. Ott az örökkévalóságban találd fel azokat a nagy szellemeket, akiket itt alant is oly híven kerestél s ha megtaláltad, az lesz a te' teljes boldogságod. Kedves barátunk, Barabás Ábel! Isten veled ! Ámen.

Dr. Gál Kelemen beszéde a sírnál.

Öt nap múlva egy esztendeje lesz, hogy itt álltunk egyik felejthetetlen barátunk és kartársunk koporsója mellett e susogó lombok, e szomorú fák alatt. Ma megint búcsúzunk, megint fájdalom szódíja szivünket, mert elveszítettünk egy lelkes és kötelességtudó tanárt, egy kedves és szeretetreméltó barátot s az ifjúság, melynek csak kevésszámú képviselője állja körül koporsóját, szerető és atyai barátját.

Ezt az oly rövidre szabott földi pályát állandó és folytonos küzdés és fáradhatatlan munka tölti ki. Kilengések és visszatérések jelzik azt a csapást, melyet Istentől adott képességei vágnak. Csak lassan s tétovázva találja meg azt a pályát, melyre inkább körülményei sodorják, mint lelke indítja. De megtalálva s gyökeret verve rajta, egész emberként lelkesen és mindig éber köte