Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1914
— 106 — Kedves Ifjúság! Mélyen tisztelt Hallgatóság! Ezelőtt 8 hónappal az év megnyitására is ide gyűltünk össze az Isten házába s bezárására is ime ide jöttünk össze imádkozni. Akkor is ez a rettentő világítélet foglalta el egész valónkat s most sem tudunk tőle szabadulni. És az egész éven át lefektünkben, felkeltünkben, a tanterem közös munkájában, gyermeki játékaink letompított zajában, magános sóhajainkban és közös istentisztelé- sünkben mindig ez a nagy, komoly valóság, ez a lerázhatatlan élmény dobogtatta szivünket, tartotta feszültségben összes idegeinket. Az a szenvedő üllő voltunk, mely a háború könyörtelen kalapácsának ütéseit felfogja. És ha férfias erő az, ami az ütést adja, tragikus nagyságában nem kevésbbé értékes az a szenvedő erő, amely azt felfogja és néma hősiességgel viseli. Milyen volt a hatása ennek a világfergetegnek az iskolára ? Távol van tőlem az a gondolat, hogy e háború tanulságait már most levonni merészelném. Elhibázottnak tartom azoknak a paeda- gogusoknak eljárását, akik erre vállalkozva az iskolák belső életét teljesen a katonai nevelés szellemében akarnák átreformálni. Ezek a nagy idők, a napról-napra váltakozó események forgataga s ennek folytán az- elmélkedésre és alkotásra szükséges lelki egyensúly és nyugalom hiánya miatt erre nem alkalmasak. De arra igen s kötelességünk is arra szólít, hogy foglalkozzunk azokkal a hatásokkal, melyektől a háború az iskolát nem kímélte meg s amelyektől az iskola tudatosan és tervszerűen nem is akart elzárkózni, sőt amelyeket nevelői-tanítói munkájánál egyenesen értékesíteni törekedett. Filozófusok és nevelők azt tanítják, hogy a nevelés nem annyira a képzetek, a gondolatok gazdagságában, hanem elsősorban az érzelmeknek helyes kifejlesztésében s ezeknek az akaratot irányitó hatásában nyilvánul. Nos, ha ez igaz, akkor ennél az iskolai évnél nevelői hatásokban gazdagabb időt a mai nemzedék nem élt. Önbizalom és levertség, büszke nemzeti önérzet és fájdalom, reménység és néma bánat, gond és aggodalom sohasem arattak oly bőven és gazdagon sziveinkben, mint ebben a háborús évben. Emlékezzetek vissza, kedves ifjúság, az évnyitás napjára, mikor a máramarosi betörésre a gyöngébb idegzetű kolozsváriak már menekülésre gondoltak; aztán dec. 2,-a után, mindjárt dec.
