Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1913

2. A Murányi Farkas Sándor és neje Bányai Ágnes alapítvány kamatára a kitűzőit ideig pályázat nem érkezett. Különben is ez alap kamata az E. K. Tanács intézkedése folytán további intézkedésig nem adható ki, mert az alapfoké nem fedezi a pályadijat.

3. Dr. fíedö Albert nyug. államtitkár ur 50 korona pályadíjai tűzött ki egy közönséges vasárnapi egyházi beszéd írására és 50 koronáit »egy, a magyar unitárius egyház történelmének köréből szabadon választandó tanulmány megírására«. A pályázati feltételeket a tanári kar állapította meg. A\z egyházi beszédre, mely Péld. XVI.

2. vers alapján volt írandó, érkezett 2 pályamű. E művekre Csifó Salamon tanár a következő bírálatot adta:

>a) Jelige: »Lelkünk bírója«. E beszéd írója nem értette meg az alapige valódi értelmét, lényegét, noha jó érzéke volna a beszédíráshoz. Az alapige meg nem értéséből következik a többi hiba, t. i. bevezetését igen messze kezdi és nagy általánosságban mozog, főtétele, felosztása nem jó, ennélfogva a beszéd szétszórt. Eléggé törekszik író a tárgyalásban, hogy texusszerü legyen és az egység felé haladjon, eléggé igyekszik bizonyítani, de mivel az alap rossz, arra építeni nem lehet. Igyekszik pótolni a hiányt: valóságos kérdéshalmozáiSsal a II. részben, ezzel azonban csak a beszédet nyújtja, de helyrezökkenteni nem tudja. Hiba az is, hogy a kérdéseket felteszi, de nem felel azokra.

b) Jelige: »Isten u mi legfőbb itélőbíránk«. Az alapigét érti, bevezetése, főtétele és felosztása jó, noha a felosztás kissé lapos. Az első részt jól kezdi, de almikor példákat kezd felhozni, kizökken a prédikáció keretéből, vasárnapi iskolai tanítássál lesz, mesemondásba megy át. A második rész szétszóródik, ahelyett, hogy bizonyítana, igen sokat állít. Bár újra felemelkedik e részben a prédikáció magaslatára, mégis, mivel hiányos a bizonyítása, nem tud jól alkalmazni. E részben hibául tudom fel, hogy az én-ne'k (első szem elvű névmás) igen nagy szerepét juttat. Prédikációban ennek nincs sok helye. A befejezés— 52 —