Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1913
- 22 — amely mogvo 11 a Jézus élete nélkül is és amelyet semmi zsinat nem tud megkötni és döglmiájviá lenini. Ez a kijelentés folytonos haladás, amelyet megállítani nem tud: még az sem, ha Jézus vagy akárki is azzal ellenkezőt balnított volna. E szabadelvű teológiai felfogás szerint Jézus nem természet fölött álló lény, aki csodás módon jutott emberi élethez, aki társalkodóit a Sátánnal iés más; gonosz szellemekkel, aki előtt személyesen megjelent Mózes és llylés, akinek szolgáltak az angyalok, aki rendelkezhetett volna az égi seregiek sokaságával, vagy akinek akaratára a halak összegyűllek a fogásra és a betegeik meggyógyullak és elszáradt szervek megújultak. Hanem ember-testvérünk ő, akiben azokat a személyes tulajdonokat tiszteljük és szeretjük, amelyeket más embertársunkban és saját ma-, gunkblan is megtalálunk s akiben azokat a lelki tehetségeket bámuljuk, amelyek mindem emberi tiszteidé és becsültté tesznek közöttünk és az utókor előtt is. Ö nem magát méltatta meg az emberiségnek, mint a vallásos tisztelet tárgyát, vagy az isteni mindenhatóság részesét, hanem mindig az Istenre mutatott, akihez ő imádkozott, akinek az akaratát ő be akarta tölteni, akinek a; megelégedésére ő is vágyott és akihez hasonlóvá lenni törekedett. Benne tehát nem a csodatevő Messiást, nem! a gondolatokat is tudó felsőbb lényt, nem a jövőt is ismerő jóst keressük többé, hanem a törekvő, az érző a dolgozó és szenvedő embert, aki eszméiért küzd, aki embertársai javáért magát is feláldozza s aki embertársait is tarra az erkölcsi és lelki színvonalra akarja felemelni, amelyen önmaga áll. Ezt ta történeti Jézust keresi a szabadelvű teológia, napjainkban és küzdi a maga nagy harcát egyfelől a múltnak téves hagyományaival, meg nem érthető előítiéi- lcteivel, másfelől pedig a valóban értékes elemek megtartását akarva, a túlzó radikalizmus tévedései és elhamarkodott Ítéletei ellen. Felleviéise az, hogy a suprana- turális elemek csak félreértés és lé I re magy a rázás ólján
