Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1911
Kirándulás. Az igazgatóság már évek óta tervezte, hogy kirándulást rendez egyszer Dalmáciába s megismerteti az ifjúságot azzal az országgal, mely-névleg ugyan a magyar szentkorona országaihoz tartozik, de amelyet a valóságban Ausztria foglalt le, hogy minden hasznot, mely birtokából származik, magának biztosítson. Nehány lelkes politikuson kivül senki sem törődik ma Dalmáciával s a magyar társadalom is közönyösen nézi, hogy az Árpádok egykori birtoka, melyért any- nyi vért ontottunk, lassanként egészen Ausztria tulajdonába megy át. Az igazgatóság éppen azért akarta az ifjúságot egyszer Dalmáciába vezetni, hogy az ottani számtalan emlék megtekintésével fölkeltse az érdeklődést ez országrész iránt, mely nevezetes szerepre hivatott a világkereskedelemben, különösen azóta, hogy Magyarország-Ausztria annektálta a mögötte fekvő Boszniát és Hercegovinát s így a dalmát tengerpart területileg is szoros kapcsolatba jutott Magyarországgal. A rég tervezett kirándulást ez év tavaszán valósította meg az igazgatóság. A részvételi díj összes költségei 90 koronában voltak megállapítva, de úgy, hogy ez összegért a résztvevők megtekintik Hercegovinát és Boszniát is. 25 tanuló és 5 tanár jelentkezett a részvételre s az így 30 tagból álló kiránduló csapat vezetésére az Egyház Képviselő Tanács 2 vezető tanárt rendelt ki, dr. Nyiredy Gézát és dr. Barabás Ábelt, kiknek költségeit az egyház fedezte. Az igazgatóság a szegény tanulók segélyezésére a kirándulási alapból 300 koronát utalt ki, melyet 8 tanulónak osztottak ki. Március 30-án a reggeli személyvonattal indult el kiránduló csapatunk. A résztvevők valamennyien jártak már Buda-
