Unitárius Kollégium, Kolozsvár, 1911
— 147 — pesten s így a fővárosban való időzés ezúttal nem volt programúiba véve. Budapesten érkezés után nyomban átszál- lottunk a fiumei gyorsvonatra s másnap délelőtt már ott voltunk a Magyar-Horvát Tengerhajózási Részvénytársaság «Pannónia» nevű gyorshajóján, mely éppen Dalmáciába indult. Gyönyörű napfényes időben szállottunk a hajó fedélzetére s a szép idő egész nap kitartott. A viz alig fodrozott s a kirándulók örömmel tapasztalták, hogy a tenger nem is olyan félelmes valami, amilyennek rajzolják ; a tengeri betegség bizonyosan csak mesebeszéd, mert senki sem érezte a legkisebb kellemetlen hatást sem. Így tartott ez, a mig áthaladtunk a fiumei öblön, ahol az ifjúság gyönyörködve szemlélte a magyar kikötőváros festői panorámáját; a mig áthaladtunk a Quarnerolón Cherso és Veglia kopár partjai között s kellemes utazás után délután megérkeztünk Dalmácia fővárosába Zárába. Itt kiszállottunk s alig helyezkedtünk el a Bristol- szálló szobáiban, nyomban elindultunk a város megtekintésére, mert úgy volt tervezve, hogy a másnap reggel induló kisebb postahajóval tovább megyünk. Bejártuk a keskeny földnyelvre épített város régi utcáit, megnéztük ódon építészeti emlékeit s egy rövid séta meggyőzhette az ifjúságot, hogy itt minden talpalatnyi hely az Árpádok hajdani uralmáról beszél. Mert vannak itt ugyan emlékek a római korszakból, a velencei uralom korából, de ezek mellett egész sereg emlék mutatja a magyar uralom nyomait. Az ifjúságot különösen érdekelte a Szent Mária-templom, melynek román stilii tornyát Kálmán király építtette 1105-ben és a Szent Simeon- templom, melyben Szent Simeon ezüst koporsója látható, Erzsébet királynénak, Nagy Lajos feleségének ajándéka. E templom más műkincsei és falfestményei is mind a magyar királyokra emlékeztetnek. A város megtekintése után a Bristol éttermében jó vacsora várta a csapatot, mely korán pihenni tért, hogy reggel idejében talpon lehessen. De hiában voltunk talpon. Mi terveztünk, de a tenger másként végzett. Mikor a szálló ablakán kitekintettünk, haragos hullámok ostromolták a kőpartot, a hullámok átcsaptak a kikötő-mólón s a zárai csatornában a tenger vize úgy rolu*
